Napról napra

kritika
interjú
kerekasztal
háttér
hangosító
távbeszélő
világosító
dráma
extra

Gócza Anita: A horror pornográfiája

Beszélgetés Carly Wijs drámaíróval

A Brüsszelben élő Carly Wijs Mi és ők című darabja a 2004-es beszláni túszdrámáról mesél két gyerek, egy fiú és egy lány nézőpontjából. A szerző által Brüsszelben rendezett első előadást gyerekeknek szánták az alkotók, az Orlai Produkciós Iroda által színpadra állított verzió felnőtteknek szól. A szerző, CARLY WIJS – akinek egyébként nagyon tetszett az előadás […]

Rádai Andrea: Itt és ott

Carly Wijs: Mi és ők – Jurányi Ház

Belgiumban 9 éven felülieknek ajánlják a beszláni túszdrámát feldolgozó előadást, Carly Wijs darabját, amelyet a gyerek- és ifjúsági előadásokra specializálódott brüsszeli BRONKS Színház mutatott be 2014-ben, és játszik azóta is. Az észak-oszétiai Beszlán városában lezajlott túszdráma ugyanis Oroszország történelmének legszörnyűbb tragédiája. Indus és csecsen szeparatisták a tornaterembe tereltek és három napig fogva tartottak egy egész […]

Ady Mária: Másodkézből

Secondhand – Örkény Színház

Szellemes, szórakoztató, enyhén borzongató rémmese Szvetlana Alekszijevics fehérorosz-ukrán származású Nobel-díjas írónő dokumentumregény-ciklusának színpadi adaptációja az Örkény Színházban. Az utópia hangjai sorozatba tartozó művek nem éppen könnyed témái abszurd horrorhumoreszkekké stilizálódnak Bagossy László és Kovács D. Dániel hallgatóikkal közös rendezésében.

Iván Ildikó: Volt az a hetven év

Szvetlana Alekszijevicsről

Szvetlana Alekszijevics kora ifjúsága óta készít interjúkat, mesterségének és művészetének alapja az érzékeny kommunikáció, az alanyokkal való együtt rezgés, a kimondott és kimondatlan üzenetekre való fogékonyság. Ő maga a lehető legnehezebb – ne kerteljünk, legrosszabb – interjúalany, nem egy hírneves showmannek, sztárriporternek tört bele a bicskája a vele való beszélgetéskísérletbe. Alekszijevics ilyenkor nem sziporkázik, nem […]

Szabó Attila: Emlékezet, múltidézés, múltfeldolgozás

Performatív múltfeldolgozás – néhány elméleti alapvetés

Szociológiai értelemben a múltfeldolgozás olyan társadalmi funkciónak tekinthető, mely a nyilvánosság számos eszközével megvalósulhat: nyilvános beszédek, parlamenti ülések, szobrok és emlékezethelyek állítása stb. A művészi feldolgozás ilyen értelemben úgynevezett félintrinszikus (félig külsődleges, semi-intrinsic) funkciónak számít: más kontextusokban is megvalósulhat, de ha egy műalkotás környezetében történik, akkor valamilyen lényeges esztétikai tapasztalattal gazdagítja az adott feladat megvalósulását.

Herczog Noémi: A Horváth Jancsi szeme

Még egyszer az Egyszer élünk-ről

Túl fiatalok vagyunk, úgyhogy a memóriánk már nem a régi.

Button with Link

Állj be a Színház mögé, támogasd a független szaksajtót!

támogatás

Címkefelhő

Alföldi Róbert Bertolt Brecht beszélgetés Budapest Bábszínház bábszínház Csehov Debreceni Csokonai Színház dráma fesztivál hangosító Horváth Csaba háttér interjú Jurányi Ház k2 Katona József Színház Kolozsvári Állami Magyar Színház kritika könyv Magyar Állami Operaház Miskolci Nemzeti Színház Mohácsi János MU Színház Máté Gábor Nemzeti Színház online színház opera Orlai Produkció Pintér Béla POSZT Radnóti Miklós Színház Schilling Árpád Shakespeare Stúdió K Szkéné Színház Szombathelyi Weöres Sándor Színház SZÍNHÁZ folyóirat Trafó tánc Vidnyánszky Attila Vígszínház Zsótér Sándor Átrium Örkény István Színház Örkény Színház

Copyright © 2025

| Impresszum

| Adatvédelmi és adatkezelési nyilatkozat

Kedves Látogató! Ez az oldal sütiket használ. Bővebb információkat az Adatvédelmi és adatkezelési tájékoztató oldalon talál.