Archive of posts published in the tag: múlt

Gócza Anita: A horror pornográfiája

Beszélgetés Carly Wijs drámaíróval

A Brüsszelben élő Carly Wijs Mi és ők című darabja a 2004-es beszláni túszdrámáról mesél két gyerek, egy fiú és egy lány nézőpontjából. A szerző által Brüsszelben rendezett első előadást gyerekeknek szánták az alkotók, az Orlai Produkciós Iroda által színpadra állított verzió felnőtteknek szól. A szerző, CARLY WIJS – akinek egyébként nagyon tetszett az előadás…

Rádai Andrea: Itt és ott

Carly Wijs: Mi és ők – Jurányi Ház

Belgiumban 9 éven felülieknek ajánlják a beszláni túszdrámát feldolgozó előadást, Carly Wijs darabját, amelyet a gyerek- és ifjúsági előadásokra specializálódott brüsszeli BRONKS Színház mutatott be 2014-ben, és játszik azóta is. Az észak-oszétiai Beszlán városában lezajlott túszdráma ugyanis Oroszország történelmének legszörnyűbb tragédiája. Indus és csecsen szeparatisták a tornaterembe tereltek és három napig fogva tartottak egy egész…

Ady Mária: Másodkézből

Secondhand – Örkény Színház

Szellemes, szórakoztató, enyhén borzongató rémmese Szvetlana Alekszijevics fehérorosz-ukrán származású Nobel-díjas írónő dokumentumregény-ciklusának színpadi adaptációja az Örkény Színházban. Az utópia hangjai sorozatba tartozó művek nem éppen könnyed témái abszurd horrorhumoreszkekké stilizálódnak Bagossy László és Kovács D. Dániel hallgatóikkal közös rendezésében.

Iván Ildikó: Volt az a hetven év

Szvetlana Alekszijevicsről

Szvetlana Alekszijevics kora ifjúsága óta készít interjúkat, mesterségének és művészetének alapja az érzékeny kommunikáció, az alanyokkal való együtt rezgés, a kimondott és kimondatlan üzenetekre való fogékonyság. Ő maga a lehető legnehezebb – ne kerteljünk, legrosszabb – interjúalany, nem egy hírneves showmannek, sztárriporternek tört bele a bicskája a vele való beszélgetéskísérletbe. Alekszijevics ilyenkor nem sziporkázik, nem…

Szabó Attila: Emlékezet, múltidézés, múltfeldolgozás

Performatív múltfeldolgozás – néhány elméleti alapvetés

Szociológiai értelemben a múltfeldolgozás olyan társadalmi funkciónak tekinthető, mely a nyilvánosság számos eszközével megvalósulhat: nyilvános beszédek, parlamenti ülések, szobrok és emlékezethelyek állítása stb. A művészi feldolgozás ilyen értelemben úgynevezett félintrinszikus (félig külsődleges, semi-intrinsic) funkciónak számít: más kontextusokban is megvalósulhat, de ha egy műalkotás környezetében történik, akkor valamilyen lényeges esztétikai tapasztalattal gazdagítja az adott feladat megvalósulását.

Herczog Noémi: A Horváth Jancsi szeme

Még egyszer az Egyszer élünk-ről

Túl fiatalok vagyunk, úgyhogy a memóriánk már nem a régi.