Napról napra

Új sorozatunkban tematikus csokrokat szedünk össze – kizárólagosan a saját, szubjektív mércénk szerint. Ami azt jelenti, hogy ezek a listák tökéletlenek, igaz, már maga a listázás is tökéletlen műfaj, de azért jó játék. 

Hogyan beszéli ki az elmúlt száz év történelmi traumáit a magyar színház, és milyen céllal teszi ezt? Kinek van igénye a szembenézésre? Melyek a hangsúlyos témák, és van-e, ami tabunak számít? Mitől több a múltfeldolgozás a múltábrázolásnál? Hogyan lesz az egyéni történetek feldolgozásából közösségi-társadalmi múltfeldolgozás? Mi jellemzi a múltfeldolgozó előadásokat, vannak-e alapdilemmák, és vannak-e alapkonszenzusok?

Bagossy László, az Örkényben bemutatott Secondhand egyik rendezője szerint a darab  a zsarnokságnak, az igazságtalanságnak és a szenvedésnek a különböző mintázatait mutatja meg, amelyek univerzálisak. Pass Andrea arról is mesél, mennyiben segít a saját személyes múltjának feldolgozásában az általa írt és rendezett Napraforgó. Závada Pál, az Egy piaci nap című regény írója kifejti, hogy a […]