Archive of posts published in the tag: Mundruczó Kornél

Cseicsner Otília: Hattyú nélkül

Lohengrin – Bajor Állami Operaház

A tavalyi Lehár: Giuditta-bemutató kapcsán írtam arról, hogy kíváncsi lennék, mit szólna az erősen wagneriánus müncheni közönség, ha valaki Wagnerhez nyúlna ilyen markánsan, ahogy Marthaler tette Lehárral. Mundruczó Lohengrinje François-Xavier Roth vezényletével azonban úgy tud innovatív lenni, hogy közben szolgálja a zenét.

Tompa Andrea: Come bambini

Pieces of a Woman – TR Warszawa / BTF, Vígszínház

Hát én nem így szültem, szólt valaki félhangosan az előadás után legyintve. Ahogy távozni készültem a színházból, körülnéztem, és láttam mindazokat, akikről tudhattam – barátok, ismerősök, hírességek –, hogyan szültek: ki a színpadi történethez hasonlóan, a babára bízva a megérkezést, de aztán végül kórházban és császárral; ki agyvérzéses babát szült; ki nem szült, bár akart.…

Itt csak nyilvánosság van

Az intimitás kérdései rendezői szemmel: Mundruczó Kornélt, Schilling Árpádot és Zsótér Sándort Zsigó Anna kérdezte

Ha színpadi intimitásról beszélünk, Mundruczó Kornél, Schilling Árpád és Zsótér Sándor rendezései az elsők között jutnak eszünkbe. Ugyanakkor ez meglehetősen sok összetevős és süppedős terep, körültekintően kell járni rajta. A témáról Zsigó Anna kérdezte őket.

Szilvay Máté: Az ellenállás művészete

Beszámoló a január 19-i #freeSZFE kerekasztalról

A Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyéről szervezett angol nyelvű, online beszélgetést január 19-én a Berliner Ensemble és a Freie Ungarische Botschaft. Mit jelent az egyetemfoglalás és a hallgatói mozgalom egy szélesebb európai kontextusban, és milyen lehetőségei vannak a nemzetközi közösségnek az SZFE-s diákok támogatására?

Érted, értem – Tompa Andrea színházi beszélgetései 5.

Az erőszak ábrázolása a színpadon

2020. november 30-án a Színház folyóirat Facebook-oldalán került sor Tompa Andrea Érted, értem színházi beszélgetéssorozatának 5. adására, melyben az erőszak színpadi ábrázolásáról volt szó. Erőszak. Elbeszélni, megmutatni, elrejteni. A görög tragédiától az Erzsébet-kori színházon át a kortárs színházi valóságig az erőszak, a bántalmazás sokféle módon van jelen a színpadon. A színház hol beszél róla, hol…

Színházi pofon

Körkérdés az erőszakról a próbafolyamatban

Egy mára már szerencsére elhalványult Facebook-vita, amelyben az „ordibálásról” mint legitim, majd próba után nyomban elfelejtett/megbocsátott instruálási formáról szólt, indította a lap szerkesztőit arra, hogy alkotókat kérdezzen meg az erőszak jelenlétéről a próbafolyamatban. Az alábbi kérdéseket tettük fel: Hogyan kezeli a stresszt a próbafolyamatban rendezőként? Mennyire engedhető meg ennek során az indulat szabadjára engedése a…

Czenkli Dorka: Kivándoroltak?

Kis látkép a színházi, társadalmi, politikai okokból az exodust választó, arra kényszerült, vagy egyszerűen a kínálkozó külföldi lehetőségekkel élő színházcsinálók aktuális helyzetéről.

Schuller Gabriella: Hogyan hat?

Párhuzamos hatásesztétikák a kortárs magyar színházban

A szubjektumra és valóságra vonatkozó nézetek átalakulása többek között a színészi test színpadi használatának megújítását is maga után vonta.

Adorjáni Panna: Rommá emelve

Mundruczó Kornél/Proton Színház: Látszatélet (r.: Mundruczó Kornél, Trafó Kortárs Művészetek Háza)

…a Látszatéletben Mundruczó mégis zsigerien színházi megfogalmazást talál arra, hogy mit jelent ma a nyolcadik kerületben, Budapesten, Magyarországon idősnek, bántalmazottnak, veszélyeztetettnek lenni.

MUNDRUCZÓ KORNÉL: ZUHANÁS AZ ISMERETLENBE

FÓKUSZBAN: Menekültek / A Téli utazás rendezői kérdéseiről, a menekült-krízisről és a „humanista művészetről”

…az a kérdés, hogy meg akarjuk-e tanulni, meg akarjuk-e ismerni a krízis által kínált ismeretlent. Mégpedig úgy, hogy először bevalljuk: nem értjük, ami történik.