A csavar fordul egyet Fischerék rendezésében is sokkal többet mutat, a szembefordított tükrök végtelen látszat-tereit és még ki tudja, mi mást. Sajnos, nem túl gyakori az ilyen intellektuális zenei és színházi élmény a mai magyar színházi térben. Irigykedünk a vicenzaiakra.
Tapasztalt koreográfusoknál hajlamosak vagyunk a munkáikat nemcsak a kortárs tánc égboltján, hanem a saját életművükön belül is elhelyezni. Új előadásaikat gondosan felcímkézni, az őket megillető polcra tenni, és közben sokszor azon merengeni, mitől is életmű egy életmű, s vajon mi az alkotó feladata: a megújulás vagy az állandóság?
Az első felvonás Wagner utasítása szerint egy hajón játszódik. A MűPában a Hajó a szövegben vet horgonyt.
Nemcsak az összhangzó értelmet keresem hiába, nem lelem a látványt, a koreográfiát, az egész előadást egyben tartó kohéziós erőt sem.
