Romániában a hivatásos színházi közeg megjelenése a 19. században egybeesett a Román Fejedelemségek függetlenségi harcaival az oszmán uralom ellen. A nemzet eszméje mintegy szekuláris vallássá vált ebben az időszakban, a színház templomába pedig a nők is hamar bebocsátást nyertek – afféle diakonisszákként, felszentelve egyszerre a művészetnek és a nemzetnek. Az első román színházi iskolák tanulói…
(…) az alcímek utalásai alapján – Szabadka, Szeged, Európa –, továbbá a trilógia koprodukciós volta miatt elsősorban arra számítottam, hogy bizonyos kérdések – nemzeti identitás, magyarságtudat, Európához való viszonyunk stb. – más és más nézőpontból való megjelenítése fog az előadások középpontjában állni, hogy a három helynév térbeli elmozdulást, nézőpontváltást, esetleg egy táguló keretet fog jelenteni…
„Az a nemzet, aki bebizonyítja, hogy a majmoktól származik, nyer egy ingyen kört a történelem vidámparkjában.” – olvasható az előadás színlapján.[1] Kokan Mladenović Jami körzet – a világ legősibb nemzetéről szóló dokumentarista színházi előadása a jelenünket is jelentős mértékben átszövő problematikákat tárja elénk, a nacionalizmus, patriotizmus és a nemzetállamok abszurditását, a megosztottság értelmetlenségét humorosan, ugyanakkor…
Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház alapító igazgatója, egykori vajdasági avantgardista, mára a posztjugoszláv színház „fenegyereke”, első budapesti rendezését a Stúdió K-ban követte el Sacra Hungarica címen. A bevállalós független társulatot eredményesen trenírozta a sajátos poszt-dramatikus, konfrontatív és kinyilatkoztató színházi módszereire. Rendesen nyakon vágja a nézőt az alig több, mint egy órás, politikailag inkorrekt előadás,…
A kötet összes darabjában, azokban is, amelyek nem Erdélyben játszódnak, érződik ez a többes identitás, a többszörösen elidegenített nézőpont. A kötet drámáival és az Erdély-metaforával Székely mintha ezt mondaná: mindannyian idegenek vagyunk. Nemcsak akkor, ha kisebbségben élünk valahol, hanem akkor is, ha többségiként kirekesztünk másokat, mert a párhuzamos valóságok valamelyikben előbb-utóbb mi leszünk az idegenek.
Bojana Kunst szlovén filozófus, dramaturg, performanszkutató. A gießeni Justus Liebig Egyetem tanára, ahol a Choreography and Performance című nemzetközi programot vezeti. Munkáiban többnyire feminista performanszelméletekkel, valamint a művészet, a kapitalizmus és az intézményrendszer viszonyával foglalkozik. BERECZ ZSUZSA és CSERNE KLÁRA beszélgetett vele.
