Archive of posts published in the tag: Néder Panni

Tabu-e Trianon?

Körkérdés

Vannak-e tabuk a színházi múltfeldolgozásban? Tabu-e Trianon a mai magyar dráma és színház számára? Végső soron: van-e dolga, teendője a magyar színháznak a Trianon-trauma feldolgozásában? És ha van, mi az akadálya ennek? Ezekkel a kérdésekkel kerestünk meg neves színházi alkotókat, szerzőket, rendezőket. Vajon miért hiányzik a színházak műsorából a nemzeti történelem ezen epizódja, és abban…

Néder Panni: Rítus, ritmus, őserdő

Tanz im August 2019, Berlin

Salamon Eszter: MONUMENT 0.7: M/OTHERS Salamon Eszter másodjára áll – vagy jelen esetben fekszik – saját anyjával színpadra, pontosabban a berlini St. Elisabeth templom padlózatára. A kiválóan eltalált cím akár az előadás fülszövegének ismerete nélkül is egyértelműsíti: az este témája anya és lánya, hasonlóságok és differenciák. A kulturális befogadóhelyként működő épület óhatatlanul szakrális hangulatot generál,…

Lénárt András: Ki van útban?

Heiner Müller: Mauser. Felszámolás egy részben – Az OSA Archívum előadása

Kiderült, hogy néhány erőteljes gesztussal, arctalanul is meglepően könnyen lehet irányítani a népnek szegődött közönséget. Mert azért elidegenedett forradalmárnak senki nem csapott fel, talán ez is volt a darab egyik célja.

Czenkli Dorka: Kivándoroltak?

Kis látkép a színházi, társadalmi, politikai okokból az exodust választó, arra kényszerült, vagy egyszerűen a kínálkozó külföldi lehetőségekkel élő színházcsinálók aktuális helyzetéről.

Néder Panni: Milyen nem?

Így hangolódunk májusi számunk fő témájára: maszkulinitás a színházban

Afiúknemsírnak. Kevés például a tudatos érzékenység. Bizonyos felelősségek felvállalása. A reflexió a dübörgő sovinizmusra. Az elnyomókra. Az elnyomónak saját magára.

Urbán Balázs: Új időknek új dalai

Kortárs magyar drámák ősbemutatóiról

A gond csak az, hogy célközönségként nem emberek, hanem a baromfitelepek lakói vannak belőve…

Herczog Noémi: Magyar pszicho

Herczog Noémi a Kalocsáról

A bájos mesejáték végül a hullaházban ér véget: Lili halott, eleve az; ki előbb, ki utóbb kezdhet gyanakodni (e sorok írója csak utóbb).