Tag Archives

Archive of posts published in the tag: népirtás

Tamás Etelka: Az üvegfalon túl

The International Institute of Political Murder/Milo Rau: Hate Radio – Trafó

Ekkor jövök rá, hogy a műsor teljesítette küldetését. Hogy a propaganda működik és áldozatokat szed. Hogy az eredeti tökéletes másaként megépített stúdió valójában az eredeti stúdió. Hogy nem máskor és ott, hanem itt és most történik mindez.

Thomas Irmer: Játék egy bestsellerrel

Rimini Protokoll: Mein Kampf

A könyvvel a színpadon ilyen könnyű kézzel bánni nyilván nem tekinthető tabuszegésnek. De ha nem az, akkor micsoda?

Fuchs Lívia: Az élet diadala

Tünet Együttes: Sóvirág - Többhangú kritika

  A szeretet sóvárgásában érnének össze a generációk? Vagy a bensőségesség újraélése lenne a záloga és feltétele a személyes megbékélésnek, a túlélésnek? Kérdések, kérdések…

Turi Tímea: A stílus maga

Szép Ernő: Emberszag

Ezt a magányos fecsegést viszi színre az előadás azzal, hogy az író voltaképpen magával beszél.

Tompa Andrea: A könnyű gonosz

Milo Rau: Gyűlöletrádió

Raut nem az egyszeri, időben-térben már távoli történet megidézése érdekli, hanem a gyűlöletkeltés mechanizmusa, eszköztára és mindebben a média szerepe.

Goda Móni: Az elhibázott feketén-fehéren

William Kentridge / Handstring Puppet Company: Übü és az igazság bizottság

  Az igazi kérdés, hogy mivel is kell szembenézni. A megtorlással vagy – talán sokkal inkább – a megsemmisüléssel?

Adorjáni Panna: Valaki helyett beszélni

Négy dráma a ruandai, boszniai, kambodzsai és örmény népirtásról

…soha nem lehet egyértelmű, hogy ki beszéljen az áldozatok és/vagy túlélők nevében vagy őérettük.

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai IV.

A POSZT-válogatásról

Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.