Napról napra

„És Bodor Panna drámájának legfontosabb erénye éppen ez: képes úgy közölni azt az élethelyzetet, amelyben az önmagát vesztett főhősnő vergődik, hogy megértjük, nem az ából bébe eljutás a lényeg, még csak nem is a megváltás, a megszabadulás. Hanem ennek a helyzetnek a megértése.”

A tényanyagból és interjúkból készült regény nem tud annyira fiktív lenni, hogy túllépjen a sztereotípiák szintjén, de alighanem ez volt a cél: „szemidoku” stílben ábrázolni ezt a világot. Mindazonáltal – vagy éppen ezért – igaza volt Kovács Krisztának, hogy a három monológ színpadra való, és jól sikerült a dramatizálás, pontosabban a kimetszés is.

Arról beszél, hogy egyszerre rettenetesek a férfiak, és vagyunk rettenetesek mi, nők. Hogy milyen egyediek ezek a történetek, és milyen tipikusak. Mennyire szívszorító az egész, és olykor mennyire nevetséges.

Nem tematikus válogatásra hívta a temesvári magyar színház az UNITER román kritikusait és a magyar kritikus céh tagjait, a háromnapos programot végignézve mégis azzal az érzéssel utaztam el Temesvárról, hogy csupa a nőket középpontba állító, női szerepeket, életlehetőségeket körüljáró előadást láttunk.

Székely Kriszta rendező balett-táncosnak indult, vonzotta a filmkészítés, majd egy nagyobb kanyar után színházi rendezőnek jelentkezett. Török-Illyés Orsolya családilag a színházhoz kötődött. Filmszerepeivel vált ismertté. Hajdu Szabolcs egyik filmjében rendezőt alakított. Kriszta eddigi egyetlen színházi szerepében operatőrt. Színpadról, filmről, női szerepekről SZÉKELY KRISZTA rendezővel és TÖRÖK-ILLYÉS ORSOLYA színésszel MARTON ÉVA beszélgetett.

Egy felnőttelőadás, a Sade márki 120 napja kapcsán hangzott el az az állítás, hogy „a kortárs magyar bábszínház érzékenyen reagál a társadalmi nemekkel kapcsolatosan az elmúlt években megfogalmazott kérdésekre, mindezt pedig egy sajátos formanyelvvel teszi”.[1] Igaz-e ez 3–10 éveseknek szóló gyerekelőadások esetében is? GIMESI DÓRA író-dramaturggal, KOCSIS ROZIval, a Vaskakas Bábszínház igazgató-rendező-színészével és RÁDAI ANDREA […]

A közelmúltban több hazai független előadás is mérlegre tett női témákat, női szerepeket, olyan előadások, amelyeket női alkotó jegyez. RÉTI ANNA az anyaság és a szülővé válás bonyolultságáról csinált lakástáncszínházat Majdhaleszidőm címmel. SZABÓ VERONIKA a sztenderd női szerepeket forgatta ki, majd tette nevetség tárgyává a Queendomban. SZABÓ RÉKA a Tünet Együttessel a szülésről (Burok – […]

A kamasz lány lázad, mert nem szeretné elfogadni a szülei által sulykolt női szerepmodelleket. A középkorú nők lázadnak, mert a fiatal korukban beléjük táplált nemi elvárások „túlműködnek” már az esetükben. 

Válogatott színészgárdát sikerült megnyerni az előadáshoz, a minőségen kívül értve ez alatt azt is, hogy sok helyről jött színészek találkoznak. A Rózsavölgyi előadásaira egyébként is jellemző, hogy nagy öregek és még nem ismert fiatalok játszhatnak együtt, a k2-ből vagy a KOMA-ból jött színészek például vígszínháziakkal. A Rosmersholmban nagyon fiatal szereplők nincsenek, hiszen a darab éppenséggel […]

Ha elolvasunk pár Hernádi Judittal foglalkozó cikket vagy vele készült interjút, kisebb közhelyszótárat állíthatunk össze azokból a jelzőkből, életeseményekből, amelyeket vele kapcsolatban az újságírók felvonultatnak. Gyanússá ezek a szavak számomra A félelem megeszi a lelket című előadás láttán váltak.

Annak a láthatatlan világnak nagy része, amelyet másfél évtizede még oly könnyen hagytam figyelmen kívül, ma már megjelenik a színpadon. A független színház elevenebb és élesebb, a feminista mozgalom erősebb, miközben ezzel párhuzamosan a konzervatív hangok is felerősödtek.

Budapest, 2013. Egy országos egyesület titkárságán a kolléganőmmel egy részvételi művészeti projektet mutatunk be, amely szubverzív politikai üzenetet fogalmaz meg a Magyarországon azóta még inkább teret nyerő antidemokratikus tendenciák kapcsán. Az egyesület vezetősége jóindulatúan mosolyogva hallgat meg minket, és a találkozó alkalmával több ízben megjegyzi, hogy milyen jó, hogy a nők ilyen „széplelkűek”, és művészettel […]