Ha emberek szeretnénk maradni a gyászban, és nem elveszteni benne a szívünket vagy a kíváncsiságot, hogy milyen a kilátás a fa tetejéről, akkor érdemes barangolni ebben a két mesében az SZFE fiatal alkotóival.
Az idei vizsgarendezések készítői némileg speciális helyzetben vannak, ami már az anyagválasztásban is érzékelhető. Lehet persze mondani, hogy nincs zenés színházi rendező, illetve fizikai színházi rendező, csak rendező van – de nyilvánvaló, hogy ez utóbbi esetekben a vizsgáknak (vagy azok egy részének) a képzés speciális szegmentumait is vissza kell igazolniuk.
Ha markáns, könnyen azonosítható arculatot nem is kaphat a repertoár, éppen a bemutatók változatossága, tartalmi-stiláris sokszínűsége teheti vonzóvá. És van még egy törvényszerű velejárója ennek a változatosságnak, illetve a hallgatók relatív ismeretlenségének: minden más honi teátrumnál kiszámíthatatlanabb az eredmény – mind a mondandót, mind a stílust, mind a minőséget illetően. Ami éppúgy eltöltheti örömmel és…
Szilágyi Eszter Anna színdarabja több szempontból is figyelemre méltó eseménye az újabb hazai drámairodalomnak.
