…nincs ebben semmi ördöngösség: részvételen annyit értünk, hogy „mindössze” az élet egyik legalapvetőbb és legkézenfekvőbb kérdésére kell válaszolnunk…
Az öreg színész nem tagadja le a korát. Az öreg színész az öregségre gyúr. Ritmust vált, mert egészen más érdekli, és erre nem lehet felkészülni. Az a színházi kultúra, amely eldugja az öreg színészt, a saját önfelszámolásán dolgozik.
Míg napjainkban a bábszínpadon több előadás is az öregedés, öregség témájára fókuszál, az élő testeket felléptető színházi műfajok a tárgy szempontjából visszafogottnak tűnhetnek.1 Az alábbiakban (szerkesztői felvetés nyomán) az öregedés színpadi megjelenítésének néhány elméleti és történeti aspektusát vizsgálom. Minthogy szövegem számos esetben nyugati példákkal dolgozik, emellett főként női alkotókra koncentrál, csupán témafelvetés és lábjegyzet lehet.
Mi az, amit csak egy idősebb táncos, egy idősebb test és lélek tudhat? Mit jelent a test öregedése azoknak, akik a testükkel dolgoznak? Hogyan használja el az embert a hivatásos tánc, és mi kell ahhoz, hogy ez ne történjen meg? Miért dolgozik egy alkotó idősebb táncossal? És ha már ennyit mondogatjuk: egyáltalán létezik-e idős táncos?…
„Tudom, hogy öregasszony vagyok, és szeretetotthonban lakom – de érzem, hogy kislány vagyok Írországban.”
Bálint Orsolya: (El)használt testek
Salamon Eszter: Monument 0.1: Valda & Gus és Hege Haagenrud: Use My Body While It’s Still Young
Láthatóvá válnak a ráncok, a megereszkedett bőr és a petyhüdt izmok, mintha az idős táncosok testi valóságának megmutatása egyik oldalról az őszinte felvállalás, másik oldalról a szembesítés elkerülhetetlen része lenne.
Aktív öregkoruk és életművük tiszteletet vívott ki számukra, fontos alakjai maradtak idősen, betegen is irodalmi életünknek. Olvasóik szeretetétől kísérve fejezték be földi útjukat.
Úgy látszik, nálunk csak az működik, ha valaki a parlament lépcsősora alján a hátára kap egy puttonnyi ügyet, és egymaga cipeli fel azt – a baj az, hogy mire felér, a batyu egy része kiszóródik, egy másik részét pedig a kormányőrök nem engedik bevinni.
Az öregedés színpadi jelenléte mélyen megérinti a nézőt, már amennyiben bölcsesség, nem pedig földi hívság van mögötte.