Önmagát leginkább színésznek szokta nevezni. Kétségtelenül elfogadható és igaz öndefiníció, bár hosszú ideig mégis elsősorban rendező volt. És többszörös társulatalapító és színházvezető. Ezeken kívül is sok-sok szállal kötődött és kötődik a színházhoz, mindenekelőtt előadó-művészeti teljesítményét vagy szinkronszínészi és rendezői munkásságát említem.
A színházi képes beszéd mindig akkor alakul ki, amikor a társadalomban nem lehet nyíltan kommunikálni. Ez azonban csak egyik oka annak, hogy a hatvanas–nyolcvanas éveket nemcsak Magyarországon, hanem az egész keleti blokkban a kódolt fogalmazásmód előtérbe kerülése jellemezte. A másik ok, amely nem független az előbbitől, túlmutat egy szűk geográfiai-történelmi régión: Európában és Amerikában megjelenik…
