Tarján Tamás: Egy fél bernhard Arthur Schnitzler: A Bernhardi-ügy – KRITIKA Mácsai Pál pazar szerepformálással uralja az estét. Bernhardija minden fontoskodástól mentes, önmaga középpontja, hivatástudata köré rendezett, hajlíthatatlan férfi, fiatalos testi és szellemi ruganyossággal.
Csatádi Gábor: Van még kérdés? De ne legyen! Moliére: Tartuffe - Örkény Színház – KRITIKA Bagossy értelmezésében nem Tartuffe (Nagy Zsolt) kegyes szólamaitól esik hasra Orgon (Znamenák István), hanem a kegyes szólamokban való hinni akarás stréber igyekezete ejti transzba.
Hermann Zoltán: A százéves háború – avagy a történelmi és dialektikus mazochizmus A 1914. és az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY előadásáról Kétség nem fér hozzá, hogy az E föld befogad az 1914 egyenes folytatása. Ma sem értjük pontosan, miért tört ki a „tizennégyes háború”.
TURBULY LILLA: KILÓGÓ (LÓ)LÁBAK Alfred Jarry: Übü király, vagy a lengyelek - Örkény István Színház – KRITIKA Übü papa és Übü mama itt nem véglények, éppen csak valamivel gonoszabbak, önzőbbek, közönségesebbek és hataloméhesebbek annál, mint amilyennek a körülöttünk lévő világot látjuk.
Kovács Dezső: Magyar táncok Kovács Márton–Mohácsi István–Mohácsi János: E föld befogad, avagy számodra hely – KRITIKA kritika Az előadás acélhúrokra feszített, hibátlan, zárt kompozíció. Tűéles. Metsző. Elevenbe vág. Megszólít. Felkavar. Megdöbbent.
Hermann Zoltán: „J’attenderay…” Az Örkény színházi Stuart Máriáról Kétségkívül van Hámori Gabriella és Szandtner Anna többszörösen összetett szerepeiben egy olyan kettős csavar is, hogy Máriának a jól, Erzsébetnek pedig a rosszul színészkedő uralkodót kell játszania.
Hermann Zoltán: A színház mint morális intézmény Az Örkény Színház Hamletjéről A színház hármas intézmény – írja Schiller –: egyfelől morális intézmény, másfelől a „gyakorlati bölcsességet” terjesztő közösségi, és végül esztétikai intézmény. Schillernél pontosabb megfogalmazása ennek a hármas szerepnek ma sincs…
Antal Klaudia: A fekete ruhás nő Schiller: Stuart Mária - Örkény Színház – KRITIKA Elsőként az a kérdés merül fel, hogy kik ezek a fekete ruhás nők, akiket a színpadon látunk: két külön személy, vagy valójában egy uralkodónő két különböző arca?
Tarján Tamás: Mi a pálya William Shakespeare: Hamlet - Örkény Színház - KRITIKA …az előadás – nem először és nem utoljára a Hamlet-interpretálás történetében – nagy nyomatékot helyez a színészhivatás, színészmesterség, színészlét kérdéseire, pszichológiájára, az egész látnivaló eljátszottság-problémáira.
Hermann Zoltán: Csehov nélkül Az Örkény Színház Meggyeskertjéről A hetvenes‒nyolcvanas évek fordulóján divat volt – az akkori magyar közmédiában – Csehovot parodizálni: a paródia pedig éppen akkor hatásos, ha a színházi modorosságokon ironizál, s akkor filozofikus, ha társadalom-lélektani elfojtásokat hoz felszínre egy-egy gegben.
Szántó Judit: Miért van az úrnőnek csak egy ruhája? Csehov: Meggyeskert / Örkény István Színház - KRITIKA Nézhetjük persze bizonyos aspektusból farce-nak (ahogy magunkat nevetségesnek), de egyelőre nem az.
Szántó Judit: Egy transzformátor árnyéka Tóték - Örkény - KRITIKA A nagyszerűen elkapott és megbolondított anyagból megannyi kitűnő alakítás táplálkozik…
