Soknyelvű világpolgár, előadásaiban sokféle nemzetiséget, kultúrát egyesít a látvány, a zene, a humor nyelvén. Szenvedélyes és politikus színházcsináló. Húsz éves sem volt, amikor színházi stúdiót alapított szülővárosában, Pratóban. Dolgozott Giorgio Strehler asszisztenseként, Harag György oldalán, Benno Besson és Pina Bausch meghívására. Szembesítő, társadalmi változásokat sürgető előadásokat rendezett jugoszláv nagyvárosok színházaiban. A Kusturica-filmek harsány balkániságát hozta…
Mindenkit elragad a Liliom költészete, külvárosig nyúló valóságmarkolása. Szini Gyula tapintatos a giccs kérdésével. A tragikum és komikum borotvaélén táncoló darabot sokféle veszedelem fenyegeti: „vagy hogy a halál larmoyant stílusába téved, vagy hogy a blaszfémia felé siklik le”.[1]
…távolról sem annyira reménytelen a magyar drámairodalom, mint azt néha hisszük, vagy hinni akarjuk.
Az előadásban folyamatos és lépcsőzetes „modernizáció” figyelhető meg: minden felvonás – azaz minden évszak – egy-egy korszaknak felel meg.
