Európa jelentős színházi mesterei által rendezett előadásokat láthatott a budapesti közönség a negyedik Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón, a MITEM-en. A kérdés, hogy a nagy nevek – például Silviu Purcărete, Eimuntas Nekrošius vagy Alvis Hermanis – fémjelezte produkciók feltétlenül egyet jelentenek-e a közönségsikerrel, a nézői világot fenekestül felforgató színházi élménnyel. A MITEM-en bemutatott Faust, Fekete…
Románia két emblematikus, ám színházesztétikájában és látásmódjában két igen különböző világot megjelenítő rendezője mutatkozott be.
Ez a kettősség: a leghétköznapibb, önmagában szemlélve kiábrándítóan unalmas és álmosító valóság és a belőle a legváratlanabb pillanatokban szárba szökkenő bizarr szürreália ütköztetése szervezi Purcărete előadását.
Az Ahogy tetszikkel nemigen lehet állítani – és még jobb, hogy nem is kell. Lehet viszont játszani vele – és Purcărete éppen ezt teszi.
Bent a Tháliában is csordultig telt a nézőtér…
…már nyoma sincs könyveknek, képeknek. A kultúra halott.
Purcăretének rossz véleménye van a világról. Akárcsak Shakespeare-nek.
