Nem elég hibázni, hangsúlyozni is kell azt, hogy az esetlenség esztétikává váljon. És éppen ebben rejlik a kihívás, a feladat nehézsége: „a színpad ugyanis nem az esetlenség porondja”.
Budapest, 2013. Egy országos egyesület titkárságán a kolléganőmmel egy részvételi művészeti projektet mutatunk be, amely szubverzív politikai üzenetet fogalmaz meg a Magyarországon azóta még inkább teret nyerő antidemokratikus tendenciák kapcsán. Az egyesület vezetősége jóindulatúan mosolyogva hallgat meg minket, és a találkozó alkalmával több ízben megjegyzi, hogy milyen jó, hogy a nők ilyen „széplelkűek”, és művészettel…
(A kulturális vezetésen kívül) mi változott 1928 óta? Mi számít látványosságnak a kortárstánc-szcénán? Mi viszi sikerre a fősodort, és mit akar a progresszív áramlat? Merre tart a kortárs tánc a bécsi fesztivál szerint?
