Napról napra

Van valami olyan potenciál a színházban, ami miatt gyakran úgy érezzük – legalábbis mi, a dolgozói –, hogy valóságos változást képes előidézni mind az alkotók, mind pedig a nézők életében. Erika Fischer-Lichte 2005-ben megjelent könyve, a Theatre, Sacrifice, Ritual: Exploring forms of political theatre (Színház, áldozat, rítus: Kutatás a politikus színházi formákról) ezt a lehetőséget […]

A nem hagyományos rituális tapasztalatok számára vélhetően színi előadások és performanszok láttán adódtak, de főként saját performanszaiból származtak. Ezekről a gyakran önveszélyes cselekvésekről mondja, hogy bennük „előáll egy helyzet, mintha az ember örök időktől erre készült volna; olyan hihetetlenül ismerős volt a maga vadidegenségében. Ez a hely a lét és nemlét határán óriási, használható terep, […]

…a férfi kinézi magának a nőt, esetleges vetélytársai legyőzése után hódítani indul, a nő kéreti magát, de csábítja is a férfit, végül (..) hepiend vagy a másik megsebzése, héja-nász és megsemmisülés következik.