Napról napra

Egy ponton túl az domborodik ki a darabból, hogy mindenki hibázik, és olykor el is bukik, de igazából csak boldogulni akar valahogy, keresi az útját – ezzel pedig olvasóként és nézőként is nagyon könnyű menni, közösséget vállalni.

Megyünk föl és le, lépcsőn, füves és kitaposott sétányokon: csak az idő telik, mi érdemlegesen nem haladunk előre, valójában ugyanott járunk körbe-körbe. A színházi szituáció magyarországi Láposokon zajló folyamatokra, az ott élők kiúttalanságára tökéletesen rímel.

Kritika a Független Színház Magyarország felolvasó-videószínházáról, melyet Ruždija Sejdovič és Jovan Nikolič Kosovo mon amour című drámájából készítettek az alkotók.

Az Roma Hősök – III. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál programján a színházi találkozót szervező Független Színház a Selejtesek című új előadását mutatta be, amely a hazai egészségügy helyzetéről nyújt látleletet, és az RS9 Színház Vallai kertjében megy tovább az évadban.

Ezeknek a problémáknak elemi szinten nem értjük a nyelvét, márpedig ahhoz, hogy egy, a miénktől eltérő közösség reprezentálni tudja önmagát, először is közös nyelvet kell találnunk.

A Független Színház Magyarország idén, augusztus 24. és szeptember 15. között harmadik alkalommal rendezi meg egyedülállónak számító kezdeményezését, a világ egyetlen nemzetközi roma színházi fesztiválját. A júliusi uborkaszezonban bárki, aki ellátogatott az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában helyet kapó A roma színház ezer arca című kiállításra, képbe kerülhetett a Roma Hősök Fesztivál elmúlt két évéről.

Ti mit tennétek az én helyemben? – kérdezi az egyik szereplő, Pászik Cristopher a Jurányi Házban a Tudás Hatalom és a Mentőcsónak Egység együttműködésében bemutatott Cigány magyar című produkcióban.

Még a rendszerváltás után jelentkező, egyre súlyosbodó társadalmi problémák, az egyre hivatalosabb formát öltő romaellenesség, az egyre durvuló közbeszéd is csak a legritkább esetben gondolkoztatta el az alkotókat arról, hogy talán összetettebben kéne ábrázolni a színpadon a cigány karaktereket, hogy horribile dictu egyenesen róluk, nekik, velük is lehetne színházat csinálni.

A kiscsoportos beszélgetések alapvető részei a munkának, hiszen menet közben nyilvánvalóvá vált, hogy hiába lesz színházi előadásként sikeres a produkció, az egész folyamat szempontjából ez még akár kontraproduktív is lehet, ugyanis a résztvevőkben sok feszültséget is kelt, ha nem kapnak valós, számukra értelmezhető, beépíthető visszajelzést.

„Addig nem fogtok minket megismerni, amíg nem akartok minket megismerni” – idézte a nemrég elhunyt Choli Daróczi Józsefet a fesztivál nyitóelőadását követő beszélgetésen Lovas Emília. És valóban nem lehet elégszer hangsúlyozni: a másik másságára való nyitottság, a megismerés akarása nélkül aligha képzelhető el közeledés többség és kisebbség között, aligha lehetséges az otthonost az ismeretlentől elválasztó, […]

A művészek hajlamosak azt hinni, ők eleve nem lehetnek rasszisták, pedig azt, hogy sértenek-e valakit, ők maguk nem dönthetik el. Hogyan kellett volna tapsolni a cigány himnusz alatt, és tudhatja-e a báty, hogy a húga kurvának áll? A romák művészeti reprezentációjáról BALOGH RODRIGÓval, a – többek közt hátrányos helyzetű fiatalok színészképzését is végző – Független […]