Az 5. podcast vendégei Scherer Péter színész, rendező, Szarka Eszter magyartanár és Takács Gábor, a Káva Kulturális Műhely művészeti vezetője. Az osztályterem-színház kapcsán szó esik arról, tudnak-e ezek az előadások változást elérni, segíthetik-e az önálló véleményalkotást, a kritikus gondolkodást. Egyáltalán hova jutottunk az elmúlt 20 évben?
Több mint huszonöt éve írok színházak számára dramatikus szövegeket. Ezek hol irodalmi igénnyel megírt drámák, hol csupán az adott bemutató számára készült színjátékszövegek, amelyek a legritkább esetben érnek meg újabb bemutatót. A két írásmódszer, bár azonos gyökerű, alapvetően különbözik. A hagyományos értelemben vett, klasszikus drámaírás metodikájának kötetnyi szakirodalma van, míg az improvizáció alapú, közösségi szövegfejlesztést…
Jó kérdés: Híres vagy, hogyha ezt akartad – és mi van, ha nem így akarta?
A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata. Második évad / 1. rész
…te idáig rollerral jöttél? Mondtam, nem, közben felszálltam a villamosra. Még jobban csodálkozott: te fölszállsz a villamosra?
Puskás Panni: Menekülési útvonal
A piszkosak – A Karinthy Színház és a Nézőművészeti Kft. közös előadása
A valóságban sérülékenyek és kiszolgáltatottak vagyunk. Nem úgy, mint a mesében, ott azok lehetünk, akik lenni akarunk.
A szakmában csak Pepeként ismert színész chaplini figura, vérbeli nevettető, a legtöbben talán Jancsó Miklós filmjeiből ismerik. Valószínűleg kevesen gondolnák róla, hogy bármikor is gond volt az önbizalmával.
Kifejezetten ifjúsági közönség számára még ma is viszonylag kevés színház, illetve (többségében független) társulat készít előadásokat, bár az utóbbi 6-8 évben érezhetően megnőtt ezeknek a produkcióknak a száma.
Ők a kezükkel olvasnak. A botjukkal látnak.
Kovács Krisztián és Scherer Péter A gyáva című előadása látszólag a drogról szól, valójában sokkal mélyebb összefüggéseket tár fel.