A Tamási Áron Színház miniévadának négy prózai előadása közül három nagy színházi klasszikus. Brecht, Shakespeare, Labiche. Mégis mindegyik esetben a bevett szokástól merőben eltérő produkciókat látunk.
A színházról folytatott diskurzusok korántsem mentesek olyan kérdésektől, amelyekre nem adható egyértelmű válasz – sőt, a különböző álláspontok igen gyakran egymás ellentétei. Ez egyaránt adódhat a kérdések komplex természetéből, a néző és alkotó eltérő színházfelfogásából vagy az előadás természetéből. A nehezen megválaszolható kérdések csoportjába sorolhatjuk az előadás önmagában vett teljességének problematikáját. Mennyire tekinthetjük az előadást […]
A rendező újabb és újabb aspektusban mutatja meg a szereplők közötti viszonyokat, mindezt a verbalitást mellőző mozgás nyelvén.
