Éva megfiatalodik, Emese hozzáöregedik; Éva kitárulkozik, Emese meg védelmezőn körülfogja; Éva egyre magabiztosabban kezd „táncolni”, Emese pedig, aki vérprofi, bizonytalanul lépeget Éva életében, hogy végül Szabó Rékával együtt megtalálja a megfelelő tánclépéseket, a koreográfiát.
Nagyon változó, hogy nézőként mennyire szívesen szakadunk el az értelemtől vagy a történettől: valami olyat szeretnénk látni, ami dekódolható a korábbi formáink szerint, ellenállást vált ki belőlünk, vagy kifejezetten megörülünk annak, ha egy új világba visznek.
A szeretet sóvárgásában érnének össze a generációk? Vagy a bensőségesség újraélése lenne a záloga és feltétele a személyes megbékélésnek, a túlélésnek? Kérdések, kérdések…
