Ennek a két magyar drámának két közös pontja van. Az egyik, hogy mindkettő ősbemutatója a Katona József Színházban volt. A másik, hogy jelenleg mindkettő látható a József Attila Színházban.
Gabnai Katalin: Az emlékezet fonnyadása ellen
Spiró György: Főtitkárok – Katona József Színház, Kamra
Történelemórák makogásai és rejtjeles családi beszélgetések révén rögzült csak a fiatalokban pár név, akik most élő figurákként lépnek elénk. Le is bénulunk kissé. Ez a mi dermesztő örökségünk, a zsibbasztó hit ijesztő hagyománya.
Gabnai Katalin – Hodászi Ádám: Az oviban a harci helyzet
Négykezes kritika a Pesti Színház II. Richárdjáról
Nagy pillanatokra, nagy hősökre, nagy formátumokra nem biztos, hogy szükség van. Ahogy láttunk már nagyon sok kábítószeres tripet is, ócska jellemeket, véglényeket, a kisember elmúlását. Mintha az előadás e két végpont között keresné a saját Shakespeare-olvasatát. Ahol megfér egymás mellett a fennköltség, a pátosz és a hétköznapi, a semmilyen, a zsigeri.
Spiró Györgynek ez az először 1985-ben bemutatott, remek darabja nem öregszik. Mostani, Árkosi Árpád által rendezett előadását meg valami különös, rétegzett idő uralja.
Felkért szerzőinktől a rendszerváltás harmincadik évfordulóján visszatekintve azt kérdeztük, mit jelent nekik az, hogy ’rendszerváltó előadás’, mi jut erről az eszükbe. El tudtuk fogadni, ha valaki számára egy előadás 1971-ben, ahogy azt is, ha 1992-ben „váltotta le” a rendszert, mindössze néhány kikötéssel éltünk – például azzal, hogy egy előadás csak egyszer jelenjen meg a listán.…
Megjelent Nádasdy Ádám Bánk bán-újrafordítása. Bár Illyés Gyula átigazításában ismerünk már egy korábbi változatot, mégsem volt hosszú ideje példa arra, hogy valaki átültesse kortárs nyelvre Katona József híresen irodalmias sorait. Körkérdésünkben Spiró György írót és Szarka Eszter magyartanárt kérdeztük Nádasdy fordításáról, Andrew Haydon brit bloggert pedig arról, mi a helyzet az angolok „Bánk bánjaival”, Shakespeare…
A Színház folyóirat fél évszázados történetét végigkísérte drámák megjelentetése. Ha hiányoznak évek, hónapok, azt a körülmények magyarázzák: 1990 előtt elsősorban a politikai viszonyok, utána pedig az anyagi nehézségek. Úgy tűnik, hogy az 1968–1971 közötti kezdeti évek után 1979-től válik egyértelmű céllá az új darabok népszerűsítése. Egészen 2011-ig a lapból kivehető drámamellékletek segítették a színházi műhelyeket…
A színházak repertoárja látszólag bővelkedik kortárs magyar színpadi szövegekben, ám igazán jelentős drámai műveket vagy a mai magyar valóságra élesen reflektáló előadásokat nehezen találni köztük. A rendezők többsége szívesebben mesél klasszikus történeteket, minthogy direkt reflexiókat fogalmazzon meg a közéletre. Ha mégis, inkább hoznak létre saját színpadi szövegeket, a drámaírók tollából megszületett színdarabok többsége pedig fiókban…
Nánay Fanni: A romantikus paradigma nem ért véget
Messiások (avagy ha már semmiben sem tudunk hinni, kétségbe vonhatjuk azt, amiben ismét hinni tudnánk?) – A Teatr Zagłębia (Sosnowiec) és a Malta Festival Poznań koprodukciója
A Spiró György regényén alapuló előadás ötletével Michał Merczyński, a Malta Festival Poznań igazgatója kereste meg a sosnowieci Teatr Zagłębiát. A Katowice környéki egykori bányavárosban működő intézmény az elmúlt években vált Lengyelország egyik leginnovatívabb színházává Aneta Groszyńska művészeti vezetése alatt, aki a Messiások című előadást is rendezte.
A pozíciójában akkor frissen kinevezett Keszég a 2015/2016-os évadzárón úgy fogalmazott: kis lépésekkel, de kellő szigorral szeretne előrehaladni. Nos, a szigort a néző nem látja – nem is biztos, hogy látnia kell –, a kis lépéseket viszont nagyon is érzékelte, két előadás, a János király és a Kazamaták esetében pedig pregnánsan tapasztalhatta.
