Napról napra

Spiró György 42 éve bemutatott drámája a színházról szól. A színházcsinálásról. A színház és a hatalom viszonyáról. A nagy színművész és a színházi végeken robotolók találkozásáról. Arról, hogy mit tehet, illetve mit engedhet meg magának a nagy művész a hatalommal szemben. Kérdés, hogy másképpen szól-e minderről, mint az ősbemutató idején.

Megszámoltuk: 1494 szerzője volt a Színház folyóiratnak 55 év alatt. Brutálisan nagy szám, magunk sem hittük volna, hogy a folyóirat körül évtizedek alatt felgyülemlett szellemi kör ilyen hatalmas. Ennek fényében máris elenyészőnek tűnik az a több mint két tucat szerzői lapemlékezet, amellyel a Színház nyomtatott kiadását honlapunkon is elbúcsúztatjuk, párhuzamosan az utolsó, szintén a folyóirat […]

Ennek a két magyar drámának két közös pontja van. Az egyik, hogy mindkettő ősbemutatója a Katona József Színházban volt. A másik, hogy jelenleg mindkettő látható a József Attila Színházban.

Történelemórák makogásai és rejtjeles családi beszélgetések révén rögzült csak a fiatalokban pár név, akik most élő figurákként lépnek elénk. Le is bénulunk kissé. Ez a mi dermesztő örökségünk, a zsibbasztó hit ijesztő hagyománya.

Spiró Györgynek ez az először 1985-ben bemutatott, remek darabja nem öregszik. Mostani, Árkosi Árpád által rendezett előadását meg valami különös, rétegzett idő uralja.

Mókusmező az álmok netovábbja. Zöld sziget, közel a városhoz, ide vágyódik a műszaki fordító nő nevelt fiával, a városi dzsungelből. Ám az álmoknak ára van, nem is akármilyen.

…lapos, érdektelen – és még a humora is szűkre szabott.