Napról napra

Az előadás viszonylag klasszikus stand-up elemekkel kezdődik: jól ismert, amúgy szerintem alapjáratban is egész vicces répatortás-nyuszikás, szándékoltan elrontva kezdett viccekkel, a Tajgetosz Showból alighanem többek számára szintén ismerős témákkal: poénok a performer mozgássérültségéről és ennek ügyes-bajos társadalmi vetületeiről. Elhangzanak görög és latin orvosi szakkifejezések álfordításai, magyarázatai. A teltházas közönség hálás is: folyamatos a nevetés. Fekete […]

„Az egésznek semmi értelme nem volt, de legalább egy jót röhögtünk rajta. Pont, mint az életen.”

     …az egyes produkciók olyan finom utalásokkal kapcsolódtak egymáshoz, hogy azt kell feltételeznem, valamiképp összedolgoztak ők négyen, hogy az est egységesen szőtt varázspalástot kapjon.

A standup valóban nem csak történetmesélés; a történeten keresztül a világ értelmezésének kell megjelennie, és annak, hogy te mit gondolsz magadról a történetben, mit gondolsz a történetről, a történet többi szereplőjéről. A politikai részben pedig hozzászólsz az eseményekhez, vagy épp ahhoz szólsz hozzá, hogy nem lehet hozzászólni.

…a magyar comedy store-ok és kultúrházak színpadairól biztosan nem vetik oda, hogy „Min röhögtök? Magatokon röhögtök!”