Napról napra

Szerkesztőségünk még 2020 elején azzal kereste meg Stephen Wilmert, a Trinity College Dublin professor emeritusát, hogy a menekültkérdésre adott színházi válaszok közül melyeket tartja fontosnak azóta, hogy két évvel korábban a hontalanság európai színreviteleivel foglalkozó könyve[1] megjelent. Mi történt azóta ezen a területen, miközben Európában – ahogy cikkében írja – egyre inkább a „reakciós irányvonal érvényesül”? […]

A színház különleges képessége, hogy relatíve gyorsan és változatos módszerekkel tud az életünk történéseire reagálni. Nemcsak a közintézmények, de egyenként a művészek is feladatuknak érzik, hogy a munkájukkal segítsék a felmerülő társadalmi problémák megoldását, legalább a diskurzusteremtés szintjén. S. E. Wilmer Performing Statelessness in Europe (A hontalanság színrevitele Európában) című könyve a hontalanság (statelessness) és […]

Miközben Ronen rendezőként a külső megfigyelő szerepében volt jelen, aki a forgatókönyvet formálta és szerkesztette, a dialógusok nagy részének megírásában mégis a színészekre hagyatkozott: „Mindenkit megkértünk, hogy az utazás alatt vezessen valamifajta naplót […], és az egész darab ennek a tapasztalatnak a közös naplójává vált.” Így a színészek biztosították az alapanyagot a darabhoz saját személyes […]