Archive of posts published in the tag: Szász János

Dömötör Adrienne: Az önsajnálatot nevetésbe fojtani

Örkény István: Macskajáték – Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad

Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó testvérpárja mindvégig a realitás és a képzelet határmezsgyéjén mozog, a monológok váltakozásából épülő közvetett dialógusokat életteli párbeszédekké átszínezve, a narrációt a történésekkel változatos módokon összekopírozva.

Macskajáték – fotók helyett – galéria

Forgách András rajzai Dömötör Adrienne a Nemzeti Színház Macskajáték című előadásáról írt kritikájához. A Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila, Tompa Andrea főszerkesztőnk – az övétől eltérő – politikai véleménye miatt nem járul hozzá, hogy a színház fotóit felhasználhassuk cikkeinkben. Ezért most a Macskajátékról írt kritikánkat Forgách András író az előadás fotói alapján készült rajzaival illusztráljuk,…

Urbán Balázs: A kilátástalanság karaokéja

A.P. Csehov: Ványa bácsi – kecskeméti Katona József Színház

Mintha a világ megváltoztathatatlanságának azt az érzését élnék át a szereplők, amely a nyolcvanas évek Magyarországán sokaknak alapélménye lehetett.

Urbán Balázs: Négy és fél

Kecskemét és Székesfehérvár

Évad, félévad, egy hónap. Mi mennyit mutat egy teátrumról? Milyen világkép és célkitűzések rajzolódnak ki egyik-másik intézményről néhány bemutató alapján? Felfűzhetők-e valamiféle egységes koncepcióra az adott időszakaszban látott előadások? A papírforma vagy a népszerűbbre hangolt mélyebb értelmezés érvényesül inkább a kecskeméti és székesfehérvári színpadokon? Többek között ezek a kérdések vetődnek fel a bemutatók részletes elemzése…

Papp Tímea: Az idő teszi ezt?

Csehov: Apátlanul (Platonov) – Kecskeméti Katona József Színház, Ruszt József Stúdiószínház

Minden körülöttünk, kézzelfogható közelségben játszódik. És mire azt éreznénk, Platonovka vagy Vojnyicevka lakóiként szamováros-vodkásüveges, fecsegős falusi idillben néma szemtanúi vagyunk szomszédaink vagy gazdáink életének, jön mindig egy szünet, és az előcsarnokban szóló Boney M megzavar.

Turbuly Lilla: Szavak, szégyen, gyalázat

Sütő András: Az álomkommandó / Pesti Színház - KRITIKA

Az a súlyos és nyomasztó köd, mely szinte ráül a néző szívére-lelkére, és az előadás alapélményévé válik, több összetevőből adódik össze.

Urbán Balázs: Egy válogató emlékiratai IV.

A POSZT-válogatásról

Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.

Rádai Andrea: Színházak és teátrumok

A Rivalda Fesztiválról

A 2011-es Rivalda Fesztivált, mint annyi kulturális rendezvényt mostanában, a félgőzös fapadosság jellemezte.

Kovács Bálint: „Az ükunokáink meglátják itt az új életet”

A kecskeméti Orosz lekvárról

Ilyenformán a ház – azaz a könyvhalmok – darab végi összedőlése remekül egybecseng a drámában megbújó, már említett leszámolással a régi korok irodalmával.

Markó Róbert: Itt és akkor, ott és most

Markó Róbert a Boldogtalanok két előadásáról

Boldogtalanok megírásának korában radikálisan újító műnek tűnhetett, ám mára kiküszöbölte a korhozkötöttség problémáját: úgy tetszik, csekély munkával ma is érvényes darabbá alakítható.