Február 5-én kikerült a világhálóra egy videoösszeállítás, amelyben a kép felső részén egy korábbi, az alsón egy későbbi kortárs cirkuszi előadás egy-egy jelenete pereg egymással párhuzamosan. Zavarba ejtően hasonló mozdulatok, beállítások, színpadi ötletek, eszközök, zeneválasztás kettő, hét, tíz, harminc év különbséggel – nem ugyanattól az alkotótól. De a tágabb nagyközönség – Franciaország jelentősebb városi színházaié…
Előadó-művészeti berkekben az utóbbi évek legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó plágiumügye az volt, amikor 2011-ben Beyoncé a Countdown című videoklipjében lemásolta Anne Teresa De Keersmaeker 1983-as Rosas danst Rosas című koreográfiája, illetve az abból készült 1997-es táncfilm néhány jelenetét. Természetesen már maga a „lemásolta” kifejezés is vitatható, és az ügy bőven generált is művészeti és jogi vitákat…
A színház szerzői jogi szempontból sem egyszerű műfaj. Az előadás az alkotók közös munkájából születik, de vita esetén ki dönthet a sorsáról? Mire mondhat nemet egy szerző (vagy az örököse)? Milyen jogi kérdéseket vet fel az online színház? Dr. Sápi Edittel, a Miskolci Egyetem tanársegédével és dr. Tomori Pállal, az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület igazgatójával…
A művek színpadi megújulásához gyakran új nyelvre is szükség van. Egy igazi, újító szellemű Molnár-színrevitel többet tesz a drámai hagyaték elevenen tartásáért, új fényben láttatásáért, mint egy, a szellemi örökséget betűhíven színrevivő, ám mégiscsak múltbeli gyakorlatokat ismételgető előadás.
