Hajdanán a Nemzetit megelőzve a Víggel rivalizált, ma már jó ideje az Operettszínház mellett a magyar musicaljátszás zászlóshajója, valamint a Játékszín nagy testvére. A nevétől rég elidegenedett praxisú Madách mostanság leginkább azt kutatja, „mi kell a jó zenés színházhoz”. Így aztán voltaképp nem is olyan meglepő, hogy a teátrum jelenkori történetének alkalmasint legfontosabb főeleme nem […]
A jövőre negyvenedik születésnapját ünneplő Soltis Lajos Színház története meglehetősen rendhagyó. Esetükben nem nagyon működnek az olyan kategóriák, mint amatőr, alternatív, független vagy kőszínház. Falusi színjátszókként kezdték Sitkén, mára színházépülettel, repertoárral és hivatásos színészekkel rendelkező társulat lett belőlük. Mindezt egy 10 000 lakosú vasi kisvárosban, Celldömölkön tudták megvalósítani.[1]
Sok vihart kavart tavaly a szegedi igazgatóváltás. Elsősorban a váltás módja, kivált Gyüdi Sándor korrektnek a legnagyobb jóindulattal sem mondható „kettős szerepvállalása” okán (a színház korábbi igazgatója újra pályázott a tisztségre, ugyanakkor Barnák László konkurens pályázatában a zeneigazgatói poszt várományosaként szerepelt). Kevesebb szó esett arról, hogy a teátrum profiljában, műsorpolitikájában, illetve a megvalósítandó bemutatók színvonalában […]
