Napról napra

Lehet-e egységesen beszélni kortárs magyar drámáról anélkül, hogy elfelejtenénk, mit is értünk kortárs alatt? Kortárs, mert reflektál a jelenre; kortárs, mert élő szerző darabja. Az idei DESZKA Fesztivál számos ellentétet felsorakoztatott. Kérdés, hogy ezzel vajon tágította vagy szűkítette a kortárs magyar dráma fogalmi kereteit. Hiszen míg egy kőszínházi, sokszor kereslet-kínálat alapú műsorpolitika nehezebben nyit más […]

Emlékezetes, ahogyan befejeződik, azazhogy abbamarad Somorjai Réka Staféta-díjjal jutalmazott drámájának előadása. A kisfiú Heinét játszó Erdős Lili magára hagyottan áll a Szkéné színpadán – szereplőként és színészként egyképp tétován. Ennek megfelelően a taps is csak bátortalanul kap erőre a nézőtéren. A felnőtt szereplők (Angyalka/Szalontay Tünde és Papa/Hajduk Károly) hátul már távoztak, a kiskorúak (Gábor/Urbán Richárd […]

Dúskál a nincsben – ezt a címet adtam évekkel ezelőtt a Nincstelenekről szóló kritikámnak. Mármint hogy itt tényleg nincs más, csak a nincstelenség. A nincs van. Amennyiben a regényíró Borbély Szilárd önmagával és olvasóival kegyetlen nyelven, a pátoszmentes komorság, az örömtelen játékosság és az önkínzó irónia lidérces alakzatait halmozva dúskál abban a fullasztó világtapasztalatban, amelynek […]