Boris Vian világát színpadon eddig Fehér Balázs Benő rendezéseiben volt szerencsém látni. A Tajtékos napok és a Pekingi ősz című előadásokban tapasztalt harsány, ízlésesen eltúlzott látványú színpadi világok után azonban meghökkentően egyszerű és letisztult a még egyetemi hallgató Gardenö Klaudia rendezése a Vianhoz méltóan „elborult” és ötletes Tábornokok uzsonnájából. Nincs más, csak a drámaszöveg, a […]
