A Színház folyóirat októberi számában három kérdést tettünk fel – nem tetszőleges alapon, hanem célzottan – a színházak működésében jártás gazdasági és elméleti szakembereknek, kulturális menedzsereknek a színházfinanszírozás módozataival kapcsolatban. Kell-e részt vállalnia az államnak, és ha igen, mekkorát és milyet, a színházfinanszírozásból? Egységesen vagy eltérő módon támogassa az állam a különböző színházi területeket (szórakoztató,…
Az utóbbi években több jelentős állami tőkeinjekciót kapott a magyar cirkuszművészet. Hagyománya tagadhatatlanul van errefelé az ágazatnak, keleti, de minek köszönhető ez a kitüntetett figyelem és kiemelt támogatás? És pontosan milyen fejlesztésekre mennek el a források? Csak konstrukcióra és rekonstrukcióra, vagy látszik a tartalmi és formai megújulás szándéka is?
A Malta egyfelől teret nyújt az újító művészi kifejezésnek és kísérletezésnek, másfelől viszont erőteljesen hangsúlyozza a művészet tágabb kontextusban játszott szerepének fontosságát, olyan projekteket híva meg, amelyek kritikusan viszonyulnak jelen világunkhoz, fellépnek a fenyegető tendenciák ellen, tükröt tartanak társadalmuk elé.
