Egy évvel a világjárvány kitörése után sok előadóművész megtanulta kezelni, a saját javára fordítani vagy legalábbis sztoikus vagy hívő módon elfogadni azt, amit kezdetben tehetetlenség vagy pánik övezett. Tíz művészt, színészeket és táncosokat kérdeztünk arról, hogyan élik meg a vírus miatt előadásmentes periódust: vannak-e bevált módszereik a stressz kezelésére? És rendes évadokban milyen módszerekkel engedik…
A koronavírus következtében Magyarországon 2020. március 13-án bezártak a színházak, bizonytalanná vált az előadóművészek jövedelme. Erre válaszul megjelentek az átmeneti segítségnyújtás intézményesített formái, mint például a Független Előadó-művészeti Szövetség segélyalapja, illetve az EMMI kultúráért felelős államtitkársága által indított Köszönjük, Magyarország! elnevezésű program, amelyre nemzetstratégiai intézményeken keresztül pályázhattak független alkotók.
Lehet-e őszintén, panaszkodás nélkül beszélni a megélhetésről? Milyen anyagi helyzetben vannak ma a szabadúszó előadóművészek? Szabadságról, a kiszámítható kiszámíthatatlanságról, a szakmaiság és a finanszírozás összefüggéseiről KÁRPÁTI PÁL, RAINER-MICSINYEI NÓRA, SIMKÓ KATALIN és SZABÓ ZOLTÁN színészekkel, illetve BOT ÁDÁM táncművésszel – aki írásban szólt hozzá – ZSIGÓ ANNA dramaturg beszélgetett.
Ybl Miklós szerintem felrobbantaná az épületet, mert ami most zajlik benne, körülötte, alatta, fölötte, az szégyen.
