Napról napra

Az 57. Hangosító vendégei Kiss-Végh Emőke és Tarnóczi Jakab, akik az elmúlt években saját szövegekből rendeztek előadásokat. Hogyan és miért léptek erre az útra, mi foglalkoztatja őket ezekben a produkciókban? Erről kérdezte a két fiatal színházcsinálót a moderátor, Gócza Anita.

A társalgási nyelvben a radikális önmagát hitelesítő ütőkártya: súlyába beleborzong a hallgatóság. Az új Tarnóczi-bemutató címében a nonszensz „radikális pihenés” szókapcsolat egyszerre idéz felszólítást és vágykifejezést, jelentése nagyjából: „Igen, pihennem kéne, nagyon.” Míg a cím két szava külön-külön bedobva is igen csalogató, az előadás végül mintha mégis azt üzenné: egyikből se kaptok.

A Katona József Színház legújabb nagyszínpadi bemutatója nemcsak egyszerűen lebontja, az alkotók gyakorlatilag nekifutásból törik át azt a bizonyos negyedik falat. Látszólag játszi könnyedséggel, végtelen természetességgel, és ami talán a legfontosabb: kivételes hitelességgel.

A (relatív) közelmúltban nemegyszer szerepelt opera a Katona műsorán: a Poppea megkoronázása (2020) vagy a Puccini-átirat, A bajnok (2016). Nem valószínű tehát, hogy bárki meglepődött, amikor az évad beharangozójában megpillantotta Az istenek alkonya címet Wagnertől. A nagyszabású tervet azonban keresztülhúzta az élet, és végül csak egy szokványosabb választás, egy Csehov került bemutatásra Tarnóczi Jakab rendezésében.

A precízen ábrázolt szereplők és ütős párbeszédek ellenére elsősorban a nonverbális kódokban, az előadás hangulati síkján hat legerősebben ez a „családi együttlét”, ahol a fizikai összezártság ellenére minden valódi közelség csak pillanatnyi illúzió, önáltatás lehet.

Elrontott életek. Beteljesítetlen vágyak. Múltba révedés. Reménytelenség. Egyéni és kollektív sorsok egymásmellettisége. Zenés látványszínház, briliáns és fegyelmezetten alázatos színészi alakítások.

Az úrhatnám polgár ezúttal egy felkapaszkodott, politika által megcsinált újgazdagról, a kövérkés, esetlen és hiú, uborkatermelőből oligarchává lett Mészárosról szólt. A Mészáros vezetéknév nem hangzott el az előadásban – iparági pletyka szerint nem hangozhatott el –, csak a keresztnév: Máté. Mivel Mészáros Máté alakította, parádésan.

Miután 2020. július 31-én kihirdették, hogy kik lesznek a Színház- és Filmművészeti Egyetem új kuratóriumának tagjai, kiderült, hogy a szenátus által javasolt személyek közül senki nem került be, és a kuratórium elnöke Vidnyánszky Attila lett. Hárman, Gáspár Máté, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor, elhagyták az egyetemet. Az oktatók többsége azonban egyelőre marad. Mi most a teendő? A […]

…a fiatal alkotóknak el kell fogadni a klasszikusokra épülő és azokat receptszerűen újrajátszó hazai színház struktúráját, s maximum ezen belül marad tere a kísérletező kedvnek.

Jellegzetes arc és hang, egyszer is elég látni a színpadon, hogy beégjen. Talán türelmetlen is, nehezen viseli, ha a dolgok csak úgy vannak. Jó előadásokhoz, izgalmas rendezőkhöz szerződik, bár lelke mélyén lenne újra társulati tag, ha… Kaszás Gergővel beszélgettünk.

Gerhart Hauptmann Bernd Rózája Magyarországon nem túl népszerű alkotás,  a közönség eddig legfeljebb az online is fellelhető Hevesi Sándor fordításból vagy valamelyik filmfeldolgozás alapján ismerhette a német drámaíró 1903-ban debütált darabját. Az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum adattára mindössze egyetlen magyarországi bemutatót tart számon, az viszont viharos gyorsasággal követte a németországi premiert 1904 decemberében a […]

Talán túlzás volna azt állítani, hogy a Leláncolt Prométheusz  bemutatása színházi öngyilkosság vagy legalábbis masszív kísérlet, ám azt leszögezhetjük, hogy a darab olyan súlyos veszélyeket rejt, amelyek láttán egy kevésbé kalandvágyó rendező azonnal visszavonulót fújna.