Tag Archives

Archive of posts published in the tag: teatralitás

Závada Péter: A jelenlét kisiklatása

Közvetlenség és közvetítettség multimediális tapasztalata a „karantén-színházak” idején

Elképzelhető azonban egy másik lehetőség is, ám ez elsősorban azt teszi szükségessé, hogy újraértelmezzük eddigi színházfelfogásunkat, és kitágítsuk definíciós törekvéseink kereteit. Ennek első lépése pedig nem más, mint hogy belássuk: a járványhelyzettől függetlenül is egy rohamosan digitalizálódó, az ember központi pozícióját egyre gyakrabban megkérdőjelező világban élünk.

P. Müller Péter: Színház és politika interferenciái 1968 néhány eseményében II.

Az alkalmanként négy-öt óra időtartamú előadás igen nagy mértékben a közönség közreműködésére épült, a paradicsomba vezető létrán rítusok, víziók, akciók vittek feljebb és feljebb. A létrafokokon való előrejutás „között” a nézőknek lehetőségük nyílt a bekapcsolódásra, cselekvésre, véleménymondásra. Az előadásban sok volt a tömegjelenet, a meztelenség, a vitatkozás, és a produkció időként letartóztatásokba torkollott, mivel az…

Tompa Andrea: A lét elviselhetetlen kettőssége

Nabokov-adaptációkról és Lolita-előadásokról

„Úgy tűnik, az isten is arra teremtette Nabokovot, hogy színpadi anyaggá váljék a rendezők és színészek számára.”

Romeo Castellucci: Képrombolás a Színpadon és a Test visszatérése

A színház érzéki hatalmáról 

A képrombolási harc mozgatórugóját épp az eltörlendő kép hírneve és hagyományos tekintélye jelenti.