Két évvel ezelőtt, 2019-ben írt szakdolgozatomban a romániai magyar színházak színpadán látható színészek testképével foglalkoztam. A mai normáktól való eltéréseket kerestem, és úgy találtam, kevés a rendhagyó testű színész az erdélyi színházakban. Feltételeztem, hogy ennek oka az oktatásban gyökerezik, hiszen színészek általában a színiegyetemekről kerülnek ki. A cikkben hivatkozott felmérés nem reprezentatív, de jól szemlélteti…
A testképekről való gondolkodás[1] alapfeltétele tisztázni, voltaképpen kinek, minek a testét is vizsgáljuk: a mindenkori ember testét, a dramatikus szövegben nyelvileg (a drámaszövegből és az instrukciókból) megképződő testet vagy a teátrális reprezentáció során (szerepfelvétellel vagy megtestesítéssel megformálódó) szereptestet. Hasonlóan fontos és tárgyunkat még szerteágazóbbá tevő kérdés, hogy a testről való beszédet mennyiben befolyásolják a különböző…
És hogyan játszhatja el Júlia szerepét manapság egy férfi? Az alábbiakban szokatlan színésztestekkel, illetve szereposztásokkal kapcsolatos gondolatok következnek, a teljesség igénye nélkül, elsősorban problémafelvetés gyanánt.
A 2017-ben elindult #metoo-mozgalom jelentős változásokat hozott a világ színházi, filmes és képzőművészeti diskurzusaiban, számos helyen az alkotás gyakorlatát is befolyásolva. Mint minden jelentős szemléletváltás, a hatalmi visszaélésekre való rávilágítás is átfogóan érinti a művészet különböző szegmenseit: nemcsak az alkotók jogait, kötelességeit, hatalmi pozícióit és az alkotás körülményeit, de a befogadást, a forgalmazást, a műkritikát…
A tény, hogy az elmúlt évtizedekben a táncszínpadi meztelenség eltávolodott a hatvanas évek avantgárd, provokatív, „hangos” meztelenségétől, fordulópontot jelöl nemcsak a testről való gondolkodásban, de a kortárs táncművészet irányultságában is. Átalakulásról van szó tehát, amelynek feltérképezéséhez nem más, mint a meztelenséget tematizáló új alkotói megközelítések vezetnek közelebb.
Imre Zoltán: Mozdulat(re)konstrukció
Oliver Zahn: Situation mit ausgestrecktem Arm (Helyzet kinyújtott karral)
Oliver Zahn Situation mit ausgestrecktem Arm című előadása egy trilógia első darabja, mivel 2015-ös bemutatását „a művészet területén jelentkező etnikai kódok határait”[1] vizsgáló Situation mit Doppelgänger (2015. október) és a „mások nézésének etikáját, illetve a nézve levés vágyát”[2] tárgyaló Situation mit Zuschauern (2017. január) követte. A Zahn által esszé-performansznak[3] nevezett nyitódarab egy testtartást és egy…
Szemessy Kinga: Térteremtők
Szubjektív beszámoló arról, miért érdemes fejen állást tanítani Kolumbiában
Kolumbiáról a legtöbb, a dél-amerikai kontinensen még nem járt ismerősöm a Narcos című televíziós sorozatból tájékozódik; egy műsor, amely Pablo Escobar drogbáró felemelkedésén keresztül mutatja be, mennyire mindennapos az emberrablás, a paramilitáris alakulatokban harcoló gyerekkatonák és a földbe ásott dollármilliók jelensége egy olyan országban, amely egyébként világelső az egy főre eső gyilkosságok tekintetében. Bár az…
Nincs még egy kortárs-táncszínházi alkotó, akinek olyan fajsúlyos irodalmi recepciója volna Magyarországon, mint Pina Bauschnak.
…az ember a testével ért meg nagyon sok mindent, s innentől egyenes út vezet a nemiség, a szexualitás témájához, és lényegében mindenhez, ami a testben és a testtel történik.
Descartes-tól Walt Disneyig: Testek a porondon
Galgóczi Krisztina P. Müller Péter Test és teatralitás című könyvéről
…nem képzelhető el színház/teatralitás valamiféle test(ek) nélkül.
