Elképzelhető, ahogy Jeles András írta egy azóta is megvalósulatlan színházi laboratórium lehetőségéről elmélkedve, hogy egy mű úgy jelenjen meg a színpadon, hogy egyetlen sor sem marad benne az eredetiből, mégis megszólal az egész. A Forte Társulat ezzel az elgondolással gyökeresen ellentétes alapelvet követ, mely szerint hangozzon el minél több az eredeti műből, viszont változzon meg…
Színházi látásmódjuk, stílusuk és gondolkodásmódjuk sokban rokonítható, így csak idő kérdése volt, hogy Horváth Csaba rátaláljon Bernhardra és szövegeinek érvényes megközelítésére.
Egyéni magatartásmodellek sora, bonyolult családi struktúra beszéli el a világrosszabbítás általános jelenségeit…
Itt a publikum szórakozni akar, nem megrendülni és magába nézni.
A két nagyhírű színházi ember a gyűlöletről, a kibékülésről és Thomas Bernhard zsenijéről beszél
Kulterer személyes történetét a mi mindennapi posványunkra cserélik le.
A színházcsináló 1991-ben került először közönsége elé Magyarországon, s azóta tudjuk, hogy nagy színész kell hozzá, olyan nagy, akiben a nagy ripacs is elfér.
Miközben komédiába ágyazva felhelyeződik az elborzasztó végállapot, maga a színpadi megvalósítás egysíkúra sikeredik.
A Hólyagcirkusz társulatának játéka korántsem depresszióval teli szomorkodós hangot üt meg, sokkal inkább az abszurditás humorára hegyez ki mindent.
