Fritz Gergely: Pintér Béla és a múltfeldolgozás címkéje Színház az identitás- és az emlékezetpolitika kontextusában Pintér Bélán kívül kevés olyan alkotó van a magyar színházi palettán, akinek életműve az övéhez hasonlóan szorosan összefonódik kivívott társadalmi státuszával és nyilvánosságbeli önreprezentációjával. Pintér társadalmi pozíciója tudatos társulatépítési munkájával és előadásainak sajátos esztétikájával magyarázható: a jellegzetes pintéri formanyelv a társulat köré gyűlt közönségnek is identitást adott, így Pintér a függetlenek közt kiemelt szereplővé vált.
Róbert Júlia: Titkaink jelentése Négy ügynökelőadásról Úgy tűnik, színházi, drámai szempontból a hatalom, a beszervezők vagy az elárultak perspektívája kevésbé tűnik érdekesnek (bár a Jelentés játszik ezzel a síkkal is), mint az a folyamat, ahogy valaki kompromittálódik, a hatalom hálójába kerül.
Antal Klaudia: Apák és fiúk Pintér Béla és Társulata előadásaiban Az apák és fiúk közötti viszony révén nem csupán a szélsőséges apafigurákról és a felnőttkorra kiható gyermekkori traumákról, hanem a férfiasság változékony formáiról, ambivalens megjelenítési formáiról is képet kapunk.
Sz. Deme László: Egy táncház titkos élete Pintér Béla: Titkaink / Szkéné Színház - KRITIKA A pedofília gyógyíthatatlan belső zavara mellett feltárul az egész államszocializmus összezavarodott gépezete. Thuróczy Szujója azért jár táncházba, mert kémkedik, de miközben tartótisztként zsarolja Istvánt, sörözni hívja hétvégi telkére.
