Déryné a halála előtti négy évben, 1869 és 1872 között írta emlékezéseit. Húgával, Johannával, a néhai teátrista Kilényi Dávid özvegyével élt Miskolcon. Beteg volt, egyik szemére már alig látott, vízkórságtól szenvedett, duzzadt, ödémás volt a teste, gyötörte a köszvény a végtagjait, görcsbe merevedett kezével nehezen fogta a tollat.
Bevallottan nem célja, hogy az utókor e könyvből teljesnek tűnő képet kapjon Törőcsik Mariról. Hiszen meggyőződése (a maga módján interjúalanyának is), hogy a „teljes kép” illúzió; s ebben alighanem igazuk van.