Napról napra

Két előadás, két szerelmi háromszög története – vajon hányan ülhetnek a nézőtéren, akiket még soha nem érintett közelről a téma? És hányan, akiket többszörösen is? Az érzelmi libikókajátékokat azonban ezúttal nemcsak a magénéleti gubancok felfejtése teszi érdekessé, hanem az a szűkebb-tágabb kontextus is, amely körülveszi őket.

A pelikán a keresztény szimbolikában az önfeláldozás allegóriájaként jelenik meg. A magyar protestáns felekezetek ikonográfiájába beépült madár a legenda szerint előbb halálra csipkedi követelőző fiókáit, majd e fölötti bánatában a harmadik napon felsebezve mellkasát, saját vérével támasztja fel őket. A kereszténységgel csak élete vége felé megbékélő Strindberg gúnyosan kiforgatja a címben szereplő szimbólumot, ez a […]

Egyik legkedvesebb rendezője, Novák Eszter mondta róla, hogy olyan színész, akinek véleményformáló és közvetítő ereje van. Bármit játszik, annak tartalmat, jelentőséget, súlyt ad – Tóth Ildikó a finom lelki rezdülések színésznője. Pályáját a Radnótiban kezdte, Székely Gáborral tartott az Új Színházba, majd több mint másfél évtizedig társulaton kívül létezett. 2015-től Székesfehérvárra szerződött. Manapság Nemeskéri Ilona […]

A Kartonpapa a színház felkérésére született, és abból a szempontból „klasszikus” dráma, hogy Tasnádi István nem a mostanában gyakran alkalmazott, improvizációkra, a társulat közös munkájára építő munkamódszert követte, hanem „magányos drámaíróként” írta meg a darabot, és a társulat e kész művel kezdett el dolgozni. A történet egy abszurd alapötletre épül: felesége nem fogadja el a […]