Napról napra

Ha a szereplők kiáltani tudnának, kiáltássá táguló szájukon keresztül ki tudnának menekülni, de senki nem kiált. Ahhoz valamilyen egzisztenciális kapcsolat kellene a valósággal, de ilyen kapcsolatuk nincs. Mert álvalóságot hisznek valóságnak, pontosabban álvalóságnak hisznek egy másik álvalóságot, kapcsolatuk ezzel van. 

A jelentésben is többszöri utalás történik a résztvevők és általában a táncházasok listázására, ami abból a célból készült, hogy részben megfélemlítsék és elriasszák őket a táncház látogatásától, részben hogy a potenciális együttműködőket beszervezzék.

A Színház folyóirat februári számában több cikket szenteltünk a megfigyelők / megfigyeltek témájának. A kiindulópont Kelemen Kristóf Megfigyelők drámája és előadása volt, mely a szexuális orientáció és az ügynökkérdés összefüggéseit vizsgálja a hatvanas évek Magyarországán.

…a Biharit látván ne képzeljük, hogy megismertük Tar Sándor és sötét énje, a „Hajdu” fedőnevű titkos megbízott minden titkát.

Furcsa, hogy miközben egy ember tragédiáját látjuk a színpadon, mégis erősebb, jobban kidolgozott a komikum, mint a dráma.

Úgy tűnik, színházi, drámai szempontból a hatalom, a beszervezők vagy az elárultak perspektívája kevésbé tűnik érdekesnek (bár a Jelentés játszik ezzel a síkkal is), mint az a folyamat, ahogy valaki kompromittálódik, a hatalom hálójába kerül.

Az államvédelem persze elsősorban és mindenekelőtt a veszélyesnek ítélt politikai-ideológiai nézeteket vizslatta, és bár a táncosok körében erre alig bukkant, a táncosközösség néhány tagja így sem kerülhette el a BM figyelmét.

…hogy választ kapjak arra a kérdésre, mi is érdekelt engem ebben a Ménes Attila-darabban. Elsősorban az, hogy megírta.