A Szkénében a Kartonpapát próbálja, túl van élete első színházi rendezésén a Gózon Gyula Kamaraszínházban, a Nemzetiben Szabó Magda híressé vált házvezetőnőjét, Emerencet készül megformálni.
Hősök és gazemberek, elesettek, lúzerek széles skáláján elevenít meg sorsokat. Nagyívű, a legkisebb részletekig kidolgozott alakításait zengő orgánuma, atletikus termete még nyomatékosabbá teszi. Született csapatjátékos lévén nem szeret kimagaslani a többiek közül. A Radnóti Színház megújult, izgalmas arculatának formálója. Jól állnak neki a deviáns figurák, a saját közegükből számkivetettek, a darabjaira hullott személyiségek Platonovtól Lear […]
Nagy kár, hogy dráma most csak a színházban volt, nem a színpadon.
Mifelénk nemegyszer előfordul, hogy az előadás minőségével köszönő viszonyban sincs az elért közönségsiker (ami persze megint nem csupán az üzleti célú színházakra jellemző).
Az előadás a szabadság lehetőségébe vetett hitet siratja…
A 7óra7, a Revizor és a Színház.net közös közlése
Ugyanazon szerzők ugyanazon darabjai kerülnek színre, legfeljebb egyikük-másikuk egy időre „kimegy a divatból”, hogy aztán néhány évad múltán ismét mind sűrűbben vegyék elő.
Márta István Új Színháza egy részint zavarba esett, elbizonytalanodott, részint igénytelenségbe süppedt s főképp egy kulturális igénytelenségben felnövő, illetve már felnőtt új értelmiség szükségleteinek felel meg.
…nem is úgy néztem az egyes előadásokat, hogy rögvest egy koncepcionális gondolatsor elemeivé tehessem őket.
Egon Savin „szovjet” környezetbe és némiképp a posztszovjet korba emelte át Osztrovszkij klasszikus komédiáját.
Bagó Bertalan rendezése eleinte úgy hat, mintha az előadás bohózatilag közelítene a műhöz.
A Brigittét játszó Sztárek Andrea esetében rendező és színésznő úgy gondolhatták, hogy kell ebbe a bánatos, sötét színezetű mesébe egy kis humor is…
