„Radikális komédiát” láthatunk a székesfehérvári színház Kozák András Stúdiójában, és ez a szokatlan jelzős szerkezet meglepően pontos műfaji leírásként is működik. Merthogy Werner Schwab darabja roppant mulatságos, annak ellenére (vagy azzal együtt), hogy főszereplője elteszi láb alól az összes többi szereplőt. Az eredeti cím – Népirtás avagy nem funkcionál a májam – némiképp közvetlenebbül utal…
Zsótér Sándor először 1998-ban rendezett Bertolt Brecht-darabot, A vágóhidak Szent Johannáját a Miskolci Nemzeti Színház Csarnokában. Azóta eltelt húsz év, és Zsótér már túl van a huszonharmadik Brecht-rendezésén, neve összeforrt a magyar Brecht-játszással. Eddig a szerző tizennégy különböző darabját rendezte meg, legtöbbször épp az itt elemzett A szecsuáni jóembert.
Az elmúlt két évtizedben a kortárs magyar színházban Brecht neve leginkább Zsótér Sándoréval forrt össze, most azonban darabjai egyre láthatóbbakká válnak: mind több fontos rendező választja őket, Térey János és Regős János pedig egyenesen három A kaukázusi krétakört is beválogatott a POSZT programjába. Beszélhetünk-e ma ezeknek a szövegeknek a különös aktualitásáról? Nem mond-e ellent Brecht…
