Napról napra

Az igazgató ugyanis estére gyakran teljesen „elázott”, így szerepeit Gyöngyinek kellett átvennie. A mulatozás mellett Kőmivesnek volt még egy káros szenvedélye: a vadászat. Kedves vadászebeivel többet törődött, mint a társulattal.

Mit lát, aki a játszók által rögtönzött perceket nézi, vagyis inkább mit érez, mire vár, mi tartja a figyelmét fogva? Megérzi-e egy majdnem teljes mértékben rögzített produkció alatt, hogy ezt a folyamatot alighanem improvizációk segítségével hozták létre? Hogy hat ez rá? Lényeges ez? Különbözik-e a létrejövő áramkörök minősége ilyenkor, s megszakad-e az illúzió, ha az […]