Napról napra

Gut gemacht. Sommásan ez lenne Eötvös Péter Valuskájának ősbemutatójáról a meghatározó benyomásom, mert többnyire helyükön vannak a dolgok: izgalmas, helyenként fel-felvillanyozó előadása egy jelentős operai vállalkozásnak. Van ugyan mit piszkálni művön és rendezésen egyaránt, de a Valuskáról kijövet korántsem a hiányérzet az elsődleges.

A darabot főleg azoknak ajánlom, akik attól félnek, hogy a kortárs dráma irodalmi minősége hanyatlik és hogy ezt a pusztulást a fiatal generáció hozza ránk. Ha egy tanácsot adhatok az alkotóknak, az az lenne, hogy legyen minél többször látható az előadás, készüljenek interjúk, videók.

Az idei vizsgarendezések készítői némileg speciális helyzetben vannak, ami már az anyagválasztásban is érzékelhető. Lehet persze mondani, hogy nincs zenés színházi rendező, illetve fizikai színházi rendező, csak rendező van – de nyilvánvaló, hogy ez utóbbi esetekben a vizsgáknak (vagy azok egy részének) a képzés speciális szegmentumait is vissza kell igazolniuk.