Napról napra

Az előadás ötletkavalkádja fölsorolhatatlan.

A produkció alapszinten működik, mentes a koncepcionális túlkapásoktól és értelmetlenségektől.

Kesselyák Gergelynek mint karmesternek és rendezőnek szívügye a darab.

…minél nagyobb Falstaff hasa, annál kisebb az előadás önbizalma.

A Verdi-operánál a rendező idegensége izgalmas kudarcot hozott. A Francescánál a mélyebb megértés vagy a bátorság hiánya unalmas sikert.

…eszement káoszba süllyed az életszerű és a színházszerű.

Kellene és lehetne Verdiből bohócot, trónfosztott királyt csinálni.

…nem javíthatatlanok, különben nem énekelnének ilyen szép dallamokat.

Az opera mint megvalósult összművészet a zenei hangzás, a látvány, a szó és a dráma minden lehetőségét úgyszólván tetszés szerinti kombinációban használhatja, ezért rendkívül gazdag műfaj.

A fináléban ketten Arrigóval kétfelé tépik a szerencsétlen Elenát, aki mint Delacroix festményének ikonikus heroinája – noha teljesen felöltözve – olasz trikolórral a kezében áll a „gáton”.