Kárpáti István sok ötletből építkező, mégis koherens produkciót hozott létre.

Az idei évad első és egyben utolsó bemutatójára került sor Tatabányán. A hosszan elhúzódó – és borítékolható kimenetelű – igazgatóváltási hercehurca, valamint a színház alulfinanszírozásából adódó (de végül önerőből megoldott) nehézségek eredményezték azt a lehetetlen helyzetet, hogy a város reprezentatív, kívül-belül megújult kulturális intézményének takaréklángon kell üzemelnie. De amióta tudjuk, hogy az elvonások miatt például egész megyék csaknem összes múzeuma bezárt, és nem fogadott látogatókat, már semmin sem csodálkozhatunk.Ilyen körülmények között alacsony költségvetésű produkció született, de nem vagy nem csak a szűkös anyagiak szabták meg az előadás puritanizmusát. Az Országalma Kárpáti István vizsgarendezése, és ő azokkal és úgy dolgozott, akikkel és ahogy már évek óta az egyetemi munkáiban tette. Mint Babarczy László tanítványa elsősorban a színpadi igazságot kereste, ugyanakkor – talán a kelleténél jobban is – kerülte a látványos és bevált színházi hatáselemeket (még az olyanokat is, mint az erőteljes felvonáskezdés vagy -lezárás). A játékteret és a közönséget egyaránt a vasfüggönnyel lezárt színpadon helyezte el, nem használt díszletet, néhány kellékkel és a színészi játékkal teremtette meg a különböző helyszíneket.
A rendező az egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokból álló darabbal is meglehetősen szabadon bánt: a szintén egyetemista Khaled-Abdo Szaida dramaturggal közösen az epikus jellegű anyagot dramatikusabbá tette, jeleneteket és szövegeket emelt ki belőle, máshol viszont a dialógust vendégszövegekkel dúsította. Ezt az alkotói szabadságot az alapmű textúrája megengedi, hiszen Kárpáti Péter több cigány meséből, mesei motívumból szőtte össze a Mátyás királyról és a cigány Csulánóról szóló történetet.
A darab tulajdonképpen két félre oszlik. Az elsőben az álruhásan magát katonának kiadó Mátyás a lótolvaj Csulánó családjánál éli világát, és feleségül veszi a cigány világszép lányát, Mariskát, akit a nászéjszaka után gyorsan el is hagy. A második rész kilenc hónap és huszonöt év múlva játszódik. A királyi udvarban Mátyás Beatrixszal unatkozik, készül a török ellen, s csak ritkán tud egy-egy görbe éjszakát lopni magának. A fogdmegek egy tolvajláson ért cigány sihedert hoznak az igazságos király elé, de Mátyás a fiatalemberen a maga arcvonásait ismeri fel, hiszen az elfogott Jankó nem más, mint Csulánó unokája, illetve az ő fia. A büntetés persze elmarad.
Kárpáti István sok ötletből építkező, mégis koherens produkciót hozott létre. Az egymást értő és azonos stílusban játszó fiatalok együttese annak ellenére biztosítja az egységet, hogy a jelenetek többsége stilárisan és a kidolgozottság fokát tekintve igen különböző. A színészek több alakot villantanak fel, ugyanakkor mindegyiküknek megvan a cselekmény menete szempontjából domináns szerepe. Egy gesztussal, egy ruhadarabváltással oldják meg a szerepcseréket, s többnyire felszabadultan komédiáznak. Az előadás motorja a fiatal Mátyást és Jankót játszó Kárpáti Pál, és figyelemre méltó alakítást nyújt Csulánó szerepében Csányi Dávid, illetve Mátyás királyéban Rusznák András. Feltűnt még a tucatnyi apró figurát gyors egymásutánban felvázoló egyetemi hallgató, Fritz Attila is.

Vesztl Zsófia, Fritz Attila, Kőszegi Mária, Kárpáti Pál, Egger Géza és Csányi Dávid Sípos Zoltán felvétele

Néha az epizódok nem többek, mint egyetemi helyzetgyakorlatok, máskor a játék lírával telítődik, néha metaforikussá mélyül. Amikor pedig Holubár viadalra hívja ki Mátyást, és az erejét fitogtató cseh vitéz szerepében az Ördögöt is alakító Guary Szandra a vasfüggönyt „feltolja”, igazi színházi pillanat születik: miközben ott szorongunk a rideg, feketére festett színpadon, elénk tárul a kivilágított üres nézőtér. E fordított perspektíva láttán az érzékenyebb nézőkben olyan eretnek kérdés is felmerülhet, hogy mi a társadalmi szerepe a színháznak ma, s lesz-e helye életünkben holnap.
A mű másfél évtizeddel ezelőtti ősbemutatója a Pesti Színházban groteszk burleszk volt, a rá egy évvel született vajdasági tanyaszínházi premier pedig egyértelműen vásári játék. Mindkettőt Simon Balázs vitte színre. Mindkettőben nagy szerepet kapott a bábozás, a báb és a színész kapcsolatára épülő játék, amely az előadások egyik legerősebb humorforrását is jelentette. A tatabányai előadásnál is felfedezhetők bábhasználatra utaló jelzések (a színlapon még bábszakértő neve is olvasható), de a játékban domináns funkciót betöltő tárgyak – egy kivételével – mégsem bábként funkcionálnak.
A kivétel: egy arasznyi, zöld kalapos emberke, akinek a feje egy alma. Nem az országalma, hiszen az csillogó-villogó bizsu, ráadásul két példányban is (az egyik Mariskánál marad, majd Jankó tartja magánál, a másik a király felségjele). A figura egy cigány dal ihletésére születhetett – „Mikor kicsi gyerek voltam, / kicsi zöld kalapot hordtam. / Nem volt nekem semmi gondom, / szerencsés voltam és boldog. Mikor a vásárba mentem, / kicsi zöld kalapot vettem. / Kap kenyeret, aki éhes, / légy szerencsés, egészséges” -, s ahányszor megjelenik, azaz valamelyik szereplő kezében életre kel, a komédiai hangvételbe ellenpontozó disszonancia vegyül.
Az előadás is ővele zárul: a színészek kirohannak a nézőtér oldalajtóin, minden elsötétül, Csulánó talicskáján kitolja a királyt, és felidézik a cigány és az ördög kezdő jelenetbeli találkozását. Eközben a zöld emberke kikandikál a talicska szélén, és mintha a dalocskával üzenné: legyetek szerencsések és egészségesek.
A premier szép és jelképes gesztusnak is tekinthető. Tíz évvel ezelőtt Harsányi Sulyom László a tatabányai Jászai Mari Színház, Népház művészeti arculatának megújítását ígérő igazgatói pályázatában azt írta, hogy az Országalma mindenképpen azon darabok egyike, amelyet be akar majd mutatni. Igazgatása alatt végül is e drámát nem rendezte meg Tatabányán, de második vezetői ciklusát mégis e művel zárta. S hogy nem ő, hanem egy pályakezdő rendező szintén pályakezdő társaival vitte színre Kárpáti Péternek, az általa vezetett színház egyik alapító és alapemberének, dramaturgjának – ráadásul a produkció alkotói közül kettő édesapjának – a darabját, ez a művészi stafétabot átadásának nemes példája.
KÁRPÁTI PÉTER: ORSZÁGALMA,
AVAGY HOGYAN TALÁLKOZOTT
CSULÁNÓ AZ ÖRDÖGGEL
(Jászai Mari Színház, Népház, Tatabánya)

Dramaturg: Khaled-Abdo Szaida. Díszlet: Balázs Juli. Jelmez: Szabados Luca. Rendező: Kárpáti István e. h.
Szereplők: Rusznák András, Csányi Dávid, Kárpáti Pál, Kőszegi Mária, Vesztl Zsófi, Németh Fruzsina, Guary Szandra, Egger Géza, Fritz Attila

Facebook Comments