Bevallom, arra számítottam, hogy ezt az ízig-vérig magyarországi, budapesti, lakótelepi, ’90-es évekbeli történetet az író-rendező kissé átírja, megkísérli időben és térben is a mi határon túli valóságunkhoz idomítani (…). Csalatkoznom kellett: a legapróbb részletekig megmaradt a történet az eredeti formájában. Szerencsére.

Bevonzani a középiskolás korosztályt a színházba – ezzel a deklarált céllal indított Körmöci Petronella, amikor idén júliusban átvette a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetését Gyarmati Katától. Hogy az első nyilatkozataiban megfogalmazott kívánalmat nem csak amolyan jól hangzó, ám gyorsan feledésbe merülő közhelynek szánta, azt a társulat évadnyitó előadása hitelesítette. Pass Andrea Újvilág című drámája pontosan azt a korosztályt célozza meg, amely már „kinőtte” a gyermekszínházi produkciókat, de talán még nem kellően felkészült a „felnőtt” előadások befogadására.

Fotók: Szerda Zsófia

A főhős, a 16 éves Kata történetét szülei válása és szétköltözése pillanatától követhetjük nyomon. Végignézzük, miként sodródik bele egy neonáci közegbe az a kamasz, aki a családi körülmények és a szülőkbe vetett bizalom elvesztése miatt megnyugtató válaszokat keres gyötrő kérdéseire. Ezek a megnyugtató – leegyszerűsítő, sérelmekre épülő, tehát hamis – válaszok pedig rövid időn belül a teljes személyiségét átformálják.

Az Újvilágnak 2015-ben volt az ősbemutatója a budapesti Jurányi Házban, a szerző rendezésében. Négy és fél év elteltével Pass Andrea elhozta Szabadkára a darabot, és ugyanazt a szöveget, szinte teljesen ugyanúgy és hasonló koncepcióval, csak más színészekkel, megrendezte Vajdaságban is. Bevallom, arra számítottam, hogy ezt az ízig-vérig magyarországi, budapesti, lakótelepi, ’90-es évekbeli történetet az író-rendező kissé átírja, megkísérli időben és térben is a mi határon túli valóságunkhoz idomítani, hogy úgymond könnyebben ráhangolódjon az itteni közönség, hogy a vajdasági magyar fiatalok is megtalálják magukat ebben a történetben – annál is inkább, mivel az előadásokat, az ígéretek szerint, drámafoglalkozások követik majd, melyek során szakemberek beszélgetnek a látottakról a diákközönséggel.

Csalatkoznom kellett: a legapróbb részletekig megmaradt a történet az eredeti formájában. Szerencsére.

Pass Andrea nem sétált bele a kontextualizálás ösvényén rejlő csapdákba, nem próbált helyi színeket belecsempészni a műbe, ami egyébként is csak ritkán szokott jól elsülni, sokkal inkább jellemző, hogy fals hangokat szül. Felesleges és téves is lett volna egy ilyen koncepció, hiszen az Újvilág nem elsősorban egy időben és térben jól körvonalazható társadalomrajz kíván lenni, noha az is, de ez inkább csak eszköz ahhoz, hogy személyiségfejlődésről, emberi viszonyokról, előítéletességről, ordas eszmék születési körülményeiről szóljon. Mert nem az a fontos, hogy Kata édesanyjával egy (félig)panel lakásba költözik a válás után, hanem az, hogy anya és lánya különválik az apától, nem az számít, hogy a lány új ismeretségi körében a romákat és a zsidókat kiáltják ki minden baj forrásának, hanem az, hogy bűnbakok kijelölésében, kisebbségi csoportok elleni gyűlöletben keresik a megoldást, és az is irreleváns, hogy konkrétan mit hallgattak el a szülők Kata elől és miről hazudtak neki (a származásával, az apa szeretőjével vagy épp az ékszerteknős különös nemváltásával kapcsolatban), ha egyszer hazudtak neki és elhallgattak előle dolgokat.

Az Újvilág az egyén és a társadalom sebezhetőségéről szól. Arról, hogy milyen könnyen és gyorsan sebet lehet ejteni valakin, ha a belső és külső körülmények adottak hozzá. Hogy milyen sérülékeny az identitáskrízist átélő, szülői háttértámogatás nélkül maradó kamasz, ha olyan közegbe csöppen, amely mérget kínál gyógyír gyanánt. És nem kell ahhoz feltétlenül metropoliszban élni, hogy erre a problematikára ráhangolódjon a közönség.

Az előadás erősen párbeszédközpontú, eszköz- és díszlettelenségével, kamaradarab-jellegével végig olyan benyomása lehet a nézőnek, hogy egy jól megkomponált drámajáték szemlélője, nem pedig egy feszes ívű, átgondolt karakterekkel operáló drámáé (pedig de). A spontaneitás és a rögtönzés érzetét ezúttal az is segíti – noha éppenséggel ugyanez a körülmény akár hátráltathatná, meg is akaszthatná, de szerencsére nem ezt teszi –, hogy az anyát és lányát anya és lánya, G. Erdélyi Hermina és Greguss Lilla alakítja. A megformált karakterével nagyjából egyidős Greguss Lillának ez az első, kőszínházi repertoárra tűzött előadásban játszott szerepe. A nyáron is láthatta a vajdasági közönség a Tanyaszínház vándorelőadásában, és diákszínjátszóként már többször is kiállt a színpadra, túl nagy kockázatot tehát nem vállalt vele a rendező, amikor rábízta a főszerepet, és ennek a nagy feladatnak Greguss Lilla tisztességesen eleget is tett. G. Erdélyi Hermina magabiztosságot mímelő anyafigurájáról a történet előrehaladtával mindinkább leválik a máz, és előbukkan alóla a megtört, bizonytalan, tehetetlen, fáradt, saját és lánya sorsán javítani képtelen felnőtt alakja, amit összetettségében és plasztikusságában csak az apa (Pálfi Ervin) figurája múl felül. Az apa mindössze két jelenetben bukkan fel, ám az általa deklaráltan képviselt értékek (egyéni szabadság, tolerancia), amelyek az előadás meghatározó fogalmai, épp általa, cselekedetei okán kapnak gellert, hogy aztán egy hitelvesztett, lehetetlen pozícióból próbálja mégis meggyőzni a lányát ezek fontosságáról. Miközben a lány már a fiatal „nemzeti radikális” páros, Baráth Attila komoly, intelligens, vezérnek termett Áronjának és Nyári Ákos eszelősségét fecsegéssel, bohókás viselkedéssel és segítőkészséggel leplező Robijának a hatása alatt áll.

Az előadás során többször előkerül Dosztojevszkij neve és az orosz író művei, melyek kapcsán Bahtyin megalkotta a polifonikus regény fogalmát. Ez a polifonikusság mint módszer az Újvilágra is jellemző: a mű hitelességét növeli, hogy az egyes figurák ellentétes szólamai egyenrangúak, az egymással ütköző eszmerendszerek közül egyik sem diadalmaskodik, ami nagy terhet ró a befogadóra, hiszen saját morális alapállása mentén maga kénytelen dönteni, melyik oldalra áll, ha egyáltalán képes egy ilyen döntést meghozni. És mivel a célközönség a középiskolás korosztály, óriási jelentőséggel bír, hogy az előadásokat kibeszélő drámafoglalkozások követik majd, ahol szakemberek kínálnak fogódzókat és támpontokat a leegyszerűsítő, sérelmekre épülő, tehát hamis világmagyarázatok leleplezéséhez. Legalábbis remélem. Az általam látott premier után a drámafoglalkozás ugyanis elmaradt. Igaz, a közönség is csupa szilárd véleménnyel rendelkező, rendíthetetlen erkölcsű, kiforrott személyiségű felnőttből állt össze.

Hol? Szabadkai Népszínház Magyar Társulata
Mi? Pass Andrea: Újvilág
Kik? Greguss Lilla m. v., G. Erdélyi Hermina, Nyári Ákos, Baráth Attila, Pálfi Ervin / Díszlet- és jelmeztervező: Bobor Ágnes m. v. / Jelmeztervező-asszisztens: Pesitz Mónika / Munkatárs – Brestyánszki B. Rozi / Rendezőasszisztens, súgó, ügyelő – Kocsis Valéria / Rendező – Pass Andrea m.v.

Facebook Comments