Tag Archives

Archive of posts published in the tag: performansz

Imre Zoltán: Mozdulat(re)konstrukció

Oliver Zahn: Situation mit ausgestrecktem Arm (Helyzet kinyújtott karral)

Oliver Zahn Situation mit ausgestrecktem Arm című előadása egy trilógia első darabja, mivel 2015-ös bemutatását „a művészet területén jelentkező etnikai kódok határait”[1] vizsgáló Situation mit Doppelgänger (2015. október) és a „mások nézésének etikáját, illetve a nézve levés vágyát”[2] tárgyaló Situation mit Zuschauern (2017. január) követte. A Zahn által esszé-performansznak[3] nevezett nyitódarab egy testtartást és egy…

A halál kikényszerített közelsége

Hajas Tibor utolsó performanszairól

„Az önpusztítást sem tartotta drágának, hogy megtalálja önmagát, és – egy velejéig hazug világban – az legyen, aki” – írta Földényi F. László lakonikus tömörséggel Hajas Tiborról. Egy olyan alkotóról, aki mintha tudatában lett volna annak, hogy rövid élet vár rá, szinte minden, önáldozathozatalként is értelmezhető performanszával folyamatosan és készakarva provokálta a halált. Hajasnak a…

Komjáthy Zsuzsanna: A hang mint koreográfia

Bolyongás kísérleti terepeken

A hallgatás tulajdonképpen a hang megjelenésére és ezzel egyidejű befogadására tereli a figyelmet, azaz magára a performativitásra; pontosabban a megfigyelés/érzékelés performativitására,[8] ami az úgynevezett kognitív, más szóval „cselekvő nézést” létrehozza.

Tillmann József: Az égő és a saját tüzében égő ember

Ritualitás Hajas Tibor munkáiban

A nem hagyományos rituális tapasztalatok számára vélhetően színi előadások és performanszok láttán adódtak, de főként saját performanszaiból származtak. Ezekről a gyakran önveszélyes cselekvésekről mondja, hogy bennük „előáll egy helyzet, mintha az ember örök időktől erre készült volna; olyan hihetetlenül ismerős volt a maga vadidegenségében. Ez a hely a lét és nemlét határán óriási, használható terep,…

Schuller Gabriella: Fejezetek a köztéri akciók és performanszok hazai történetéből

Az alábbiakban a politikai performanszok magyarországi történetét vizsgálom, terjedelmi korlátok miatt elsősorban a (fizikai, materiális értelemben vett) köztéren zajló eseményekre koncentrálva.[1] Nem politikusok performatív eseményeit vagy önszcenírozását, hanem képzőművészek és performerek politikai állásfoglalással felérő megnyilvánulásait, melyek során saját testüket használták elsődleges médiumként, és saját személyükben (in propria persona) cselekedtek.

Ellenállni az időnek

Alkotómunka és függetlenség: Bojana Kunst

Bojana Kunst szlovén filozófus, dramaturg, performanszkutató. A gießeni Justus Liebig Egyetem tanára, ahol a Choreography and Performance című nemzetközi programot vezeti. Munkáiban többnyire feminista performanszelméletekkel, valamint a művészet, a kapitalizmus és az intézményrendszer viszonyával foglalkozik. BERECZ ZSUZSA és CSERNE KLÁRA beszélgetett vele.

Szabó-Székely Ármin: Szexi stigmák

Jan Fabre / Stigmata. Akciók és performanszok 1976–2016 – Leopold Múzeum, Bécs

A bécsi Leopold Museum az ImPulsTanz Fesztivál egyik kísérőprogramjaként rendezte meg a Jan Fabre performanszainak és akcióinak dedikált kiállítást. Az elmúlt negyven évben született munkák dokumentációját bemutató Stigmata nem a színházcsináló, és nem is a képzőművész, hanem a saját életét is műalkotásként értelmező performer Fabre gondolati mátrixát tárja elénk. A kiállítást egy igazi „kurátor-mamut”, Germano…

A társulat az én vakvezető kutyám

Interjú Jan Fabréval

JAN FABRE, a belga kortárs képzőművészet és színház öngerjesztő popsztárja egy vérperformansszal (My body, my blood, my landscape) hívta fel magára először a figyelmet 1978-ban, utoljára pedig egy monstre, szünet nélküli, 24 órás színházi előadással (Mount Olympus – To glorify the cult of tragedy),[1] amelynek tavalyelőtt volt a premierje Berlinben. A határok átlépése a művészetben…

Boros Kinga: TESZT-napló 2.

Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó: performansz egy nézőnek, nem-színház, Birdie

Magunknak, magunkban kell megtalálnunk a piros kapucni alatt az embert.

Mélyi József: Felgyorsult események

Köztér és performativitás múló jelene

Magyarországon az elmúlt évek során a képzőművészet és színház határán keletkezett köztéri performanszok hátterében hangsúlyosan jelent meg a kollektív emlékezet problémája.