Az Új Színház Stúdiójában bemutatott Szonya című színdarab szövegét Hársing Hilda készítette Görög Imre és G. Beke Margit fordítása alapján. A regény cselekményének azon pontjait vette alapul, ahol Dosztojevszkij a Marmeladov család nyomorúságos történetét írja le. Raszkolnyikov bűne és bűnhődése csak érintőlegesen csatlakozik e színpadi verzió eseményeihez, amennyiben Szonya beavatottja, részese és feloldozója lesz a fiatalember lelki gyötrődésének. Tulajdonképpen el is tekinthetünk a bűnesettől, hiszen az egész folyamat – a morálfilozófiai megfontolásokkal együtt – kívül esik a látókörünkön, s ugyancsak kimarad a tettes felőrlése, Porfirij nyomozó macska-egér játéka. Porfirij Petrovics nemcsak nem lép fel az Új Színházban, de még a neve sem hangzik el az előadásban.
Hársing Hilda a regényből drámai helyzeteket gyűjtött ki, és drámai hősöket terelt színpadra. Kibontakoztatásukon eredményesen dolgozik a rendező Szabó Máté és a játékkedvet, színészi becsvágyat mutató szereplőgárda. Produkciójuk művészi értelemben nem különösebben izgalmas vagy nagyot mondó, de szép, szenvedélyes, érzelemmel telített estét kínál. Becsületes színházi adok-kapok.
Zeke Edit díszlete penészes oszlopokból és sok fregoliból állítja össze Marmeladovék szegényes otthonát, ahol az asszony, Katyerina folyton mos, zsémbel, köhög, és tartja a frontot. Az első jelenetben Pokorny Lia harisnyákat akaszt ki száradni, amelyek aztán bánatosan végigcsöpögik az első részt. Közben mint beteg, nincstelen többgyermekes asszony kétségbeesett erőfeszítéseket tesz a család fenntartásáért. Pokor­ny Lia kiváló. Egészen biztos, hogy ha az ő klasszikusan felívelő, nagyszabású alakítását a felénél megakasztanánk egy hőmérés erejéig, akkor kiderülne, hogy legalább harmincnyolc fokos láza van a színésznőnek a tüdőbeteg Marmeladovnét játszva. S a láza úgy szökik egyre magasabbra, ahogy néhai apját helyezi mind feljebb a társadalmi ranglétrán, amikor emlegeti. Pokorny Lia három kisgyermek partnere közül különösen a szőke kislány hat rendkívül érzékenynek – valódi borzalommal az arcán figyeli szülei durva egymásnak esését. Marmeladov szerepében Papp Zoltán olyan alkoholista férjnek látszik, aki a szétesettség előrehaladott állapotában van már. Kitűnően oldja meg a színpad közepi oszlopnál előadott monológját, amelyben önmagát becsmérli Raszkolnyikov előtt. Egyszerre hat keserűen őszinte csirkefogónak és rafinált pojácának. Hátha ebből a magánszámból még kijön a betevő vodkáravaló.
A szöveg legnagyobb részét kettősök teszik ki, ami hatásos felvezetés a nagyjelenethez: a halotti torhoz, amikor is Luzsin lopással vádolja meg Szonyát. (Palacsinta kerül a három, vendégváró asztalra, s a rendező nem áll ellen a csábításnak: palacsintadobálásig fajulnak a viharos események.)

Kovács Krisztián (Raszkolnyikov), Pokorny Lia (Marmela­dov­né), Tordai Teri (Amália) és Fodor Annamária (Szonya) – Szkárossy Zsuzsa felvétele

Különösen erőteljesek Szonya és Raszkolnyikov kettősei, s ez egyáltalán nem meglepő, minthogy mindkét szerep megformálója ideális a feladatra. Fodor Annamária Szonyája halovány arcú, kócos vörös lány – remek az a csupa ránc, csupa gyűrődés ruha, amit Balla Ildikó az első jelenetben ad rá -, aki fátyolos tekintetével, kedves hangjával, igéző tisztaságával egy hadsereget is lefegyverezne. Szonya hitelessége megkérdőjelezhetetlen, a színésznő alakítása pedig a maga végletes egyszerűségében tökéletes. Kovács Krisztián Raszkolnyikovjáról az alapvető benyomásunkat az adja, ahogy kezét-lábát szelesen dobálva többször körbeviharzik a játéktér körül. Egy sovány, izgága fiatalember, akit beszippant az emberi szenvedés, s a nála is szerencsétlenebbnél keresi és találja meg a megértést, a megbocsátást és talán végül a lelki nyugalmat is.
Színes, gazdag és élvezetes a többi szereplő alkotta emberi tabló is. Tordai Teri veszekedős háziasszonya a cselekményben betöltött funkcióján túl bepillantást enged egy idegenbe szakadt, magányos nő szintén elrettentő sorsába. Nem hiányzik belőle némi nagyon üzletszerűtlen részvét sem. Huszár Zsolt jelesül adja Lebezjatnyikov tömör elvszerűségén átütő emberségét, amelyet valószínűleg bármikor kész forradalmian megtagadni. Huszár borzas, szakállas, foltos ruhás, kezében könyvvel közlekedő demokratája alighanem a legdosztojevszkijibb figurája az előadásnak. Végül pedig igen elegáns, feszes és karakteres Almási Sándor Luzsinja. Aljas és sokra hivatott ember. Neki áll a zászló. A többiek teljességgel reménytelenek, legyenek akár gyilkosok vagy áldozatok, bűnösök vagy ártatlanok.
Szonya (Új Színház)

Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye nyomán a szövegkönyvet írta: Hársing Hilda. Az eredeti művet fordította: Görög Imre és G. Beke Margit. Díszlet: Zeke Edit. Jelmez: Balla Ildikó. Rendező: Szabó Máté.
Szereplők: Fodor Annamária, Almási Sándor, Huszár Zsolt, Kovács Krisztián, Papp Zoltán, Pokorny Lia, Tordai Teri, Horváth Laura/Karnics Krisztina, Mezősi Mika/Horváth Joci, Liptai Dorottya/Bajkó-Köves Gréti/Nagy Nesika.