Napról napra

Ödön von Horváth Kasimir és Karoline-je az utóbbi évtizedekben sokszor színre került Magyarországon. Gondolhatunk a Krétakör 2005-ös bemutatójára vagy Alföldi Róbert rendezésére a Centrál Színházból (2019), de többször láthattuk az utóbbi években a fővároson kívül is. A népszerűség érthető: a nagyvárosi forgatagban két fiatal keresi az útját, önmagát és a boldogságot talán egymásban, talán nem, […]

Egy trónféltő morális aggodalmából indul ki Schiller Stuart Mária című darabja, amely már az első perctől lehetséges drámai végként tekint a címszereplő kivégzésére. Sándor Júlia dramaturg és Nagy Péter István rendező szövegkönyve a Kálnoky László-féle fordítást vette alapul, meghúzta és sokkal erőteljesebben hangsúlyozta és mélyítette el a történet társadalomlélektani oldalát, azaz: a két hatalmi pozícióban […]

Van úgy, hogy az ember nehezen szólal meg egy előadás után, mert az akkora hatással van rá. De az is előfordul, hogy a szótlanság oka éppen a hatás hiánya.

Aki az utóbbi néhány évet Magyarországon, és nem mindentől elzárva egy kő alatt töltötte, tudja mennyire rossz helyzetben vannak a független színházak. És aki ezt tudja, azt is tudja, hogy az állam számolatlanul önti a pénzt a neki tetsző és hozzá lojális kulturális intézményekbe, míg a függetleneket, köztük sok évtizedes szakmai múltra visszatekintő társulatokat, egy […]

A színpad lépcsőzetes elrendezésű a Jánossy Lajos regényéből készült adaptációban. Eleinte úgy tűnik, generációs felosztása van a térnek: az alsó rész a kamaszkorból kilábaló főhősé, Pálfy Andrisé, a következő szint a szülőké, az azt követő pedig a Nagymamáé és a bejárónőé, Etelka nénié. Az alaphelyszín Kádár-kori viharvert polgári otthon, a múlt töredékeit őrző, a puhuló […]

Az idei év két szempontból is fontos a berlini Német Állami Balett történetében, mert nemcsak egy viszontagságokkal teli periódus után működik végre új és ígéretes vezetővel a társulat, hanem éppen most ünnepli húszesztendős fennállását is.

A kuflikkal tíz éve találkoztam először, amikor kedves kolléganőm büszkén mutatta a kislányának készített farsangi jelmezét és izgatottan kérdezte, hogy felismerem-e. „Kukac?”, kérdeztem vissza bátortalanul a piros múmiajelmez láttán, mire fejcsóválva rám mosolygott és vállon veregetett, hogy „majd megtudod”. Hogy átoknak szánta-e vagy sem, ki tudja, annyi biztos, ma már a napjaim részei ezek a […]

„Az igazság odaát van”, hirdette az idei dráMA mottója. Kézenfekvő ugyan arra gondolni, hogy a (kissé) magabiztosan hangzó jelszót a népszerű amerikai sci-fi sorozat, az X-akták szlogenje sugallta, de én szeretném azért hinni, hogy mégiscsak Székely Csaba Az igazság gyertyái című darabja az inspirációs forrás. Nem csak azért, mert a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház által […]

Az 54. Hangosító fénytervező vendégei több generációt képviselnek. Van, aki kizárólag táncelőadásokat „fényez”, van, aki egy ismert kortárs tánctársulat munkáin kívül szinte csak prózai darabokban dolgozik, és van, aki a fénytervezésen kívül koreográfusként alkot. Mindazonáltal négyőjük közül csak egyvalaki nem a tánc világából érkezve kötött ki a világosító pultnál. A beszélgetőtársak: Dézsi Kata, Mervel Miklós, […]

Számos kiváló Staféta-produkciót láttam az elmúlt évek során. Az évente meghirdetésre kerülő Staféta Pályázat Budapest Főváros Önkormányzatának tehetséggondozó projektje, melynek a fővárosban bemutatásra kerülő független színházi, tánc, újcirkusz és összművészeti kezdeményezések támogatása a célja. A támogatás lényege, hogy a pályájuk, s legfőképp az önálló munkásságuk elején járó előadóművészek és az induló művészeti csoportok vezetői számára […]

A depresszív realizmus elmélete szerint nem a kedélybetegek látják negatív torzításban a világot, hanem ellenkezőleg, az ő valóságérzékelésük pontosabb az úgynevezett egészségesekénél, akik feljavítják maguknak elfogadhatóra ugyanazon realitást. Valahogy így van ezzel Kiss-Végh Emőkétől a Romantika is az Örkény Stúdióban. Mintha ennek az utómunkák nélküli, szájszagú, nyomorúságos, élet- és emberundortól sűrű valóságnak a felmutatása történne […]

A Budapest Bábszínház idei első két bemutatója nem is különbözhetne jobban egymástól: az Ország Lili Stúdióra szabott, kortárs meséből készült A szomjas trollban csak egyetlen bábszínész van a színpadon, számtalan bábtechnika társaságában; ezzel szemben a hatalmas apparátust mozgató klasszikus mese, a Hamupipőke alkotói egyedül árnyjátékot alkalmaztak. Az egyikben az északi mitológia marcona alakjai, trollok, manók, […]