A családdráma hibátlan szerkezete azt hazudja: a műfaj még él.

Isten, haza, család – gyönyörűséges jelszavak ezek. A családregényekben megteremtődik a polgári otthon, virágzik egy darabig, majd lehanyatlik. A Vígszínházban csak az utolsó felvonást látjuk, a hanyatlást. Akár Nádas Péter Egy családregény vége című művében, csak most a saját műfaját formailag nem cáfoló, szabályosan, profin szerkesztett mestermunkával van dolgunk. Paradox módon az említett családregény azt üzeni, hogy a családregények kora leáldozott, az Augusztus Oklahomában című családdráma hibátlan szerkezete pedig azt hazudja: a műfaj még él.

Három felvonásban felvonul a rasszizmuson át, a pedofílián, megcsaláson, vérfertőzésen, alkoholizmuson és szülőkomplexuson keresztül, a szappanoperától a melodrámán és komédián át a krimiig szinte minden problémakör és stílus. Traumák betegségek formájában törnek fel. A színészeknek köszönhetően mégis valódi sorsokkal szembesülünk.

Hol volt, hol nem volt, az ideális családmodell három leánykája elindult szerencsét próbálni a nagyvilágba. Apjuk hajdanán még egy autóban lakott, de később megteremtették „az otthont”, vagy legalábbis a látszatát.
A háromszintes babaház láttán (díszlet: Árvai György) egyből elfog a vágy, hogy beköltözzek. Ez azért is kényelmes lenne, mert az erős naturalizmusnak köszönhetően a konyha teljesen fel van szerelve, a rendetlen íróasztal alatt még a szemetes is tele van. Meglepne, ha a vizet nem vezették volna be erre a pár estére, hiszen a konyhában valódi mosógép mossa a családi szennyest. A talán túlontúl valóságos családi ház kihasználatlan marad. A rendezés (Eszenyi Enikő) nem él tudatosan a felkínált három szinttel, ami pedig jól rímelne a hagyományos (amerikai) családmodell hierarchiájára. Mégis impozáns és idilli háttér a babaház, mert ami kicsiben kedves, az felnagyítva nyomasztóan tökéletes. Nem kell túl éles szem ahhoz, hogy észrevegyük: a családi ház családi titkok és keserűségek feltörésének kontrasztos színtere lesz.

Pap Vera és Börcsök Enikő / Schiller Kata felvétele

Jómódú családról van szó, amelynek tagjai között nem találunk senkit, aki elégedett volna. A három nővér New Yorkba vágyik, hőség és hőhullámok gyötrik az idősebb generációt. Pap Vera színésznő típusú anya, aki állandóan komédiázik, pedig nem bírja elviselni az öregedést. Kedvesen kelekótya, miközben sokszor súlyos sértések szaladnak ki a száján. Három lányából kettő erős és cinikus. Számukra a család csupán gének csoportja. Az első lány (Börcsök Enikő) kesernyés humorú értelmiségi, aki – miután elhagyta a férje – második tinédzserkorát éli. A másodikat (Láng Annamária), a minden mesterkéltséget gyűlölő, kicsit nyers és okos Ivyt, éppen akkor éri tragédia, amikor végre szerelmes lesz, és kivirágzik. A harmadik lány (Hegyi Barbara Karenje) alkatilag is áldozat, amit nagyasszonyos cigarettázással, pótcselekvésekkel próbál elfedni. Vőlegénye, a modoros, sármőr Steve (Hegedűs D. Géza) kénye-kedve szerint irányítja. Még kiemelném a férfiak közül a két megadó férjet, Billt és Charlie-t (Gyabronka József és Reviczky Gábor), akik végül fellázadnak. Charlie jószívű és tisztességes, Billről sem derül ki az ellenkezője. Elhagyja ugyan feleségét, de higgadtságával végig képes függőben hagyni, kié is a nagyobb felelősség. Végül mindenki otthagyja a szülői házat, de senki sem szabadulhat tőle.Kicsit didaktikus ugyan, de csak a szegény indiánlány, a család cselédje van igazán otthon – az őt lenéző „urak” között. Igaz, némiképp hamis színezetet kap az utolsó kép, mikor az idegengyűlölő s immár magányos anya neki, a mindaddig megvetett idegennek önti ki a lelkét. Az üresen maradt házban kiderül: ma nem a család az a csepp, amelyben a tengert meg lehet mutatni. Egyén kontra család – az utóbbi nem társadalomépítő elem többé, ráadásul az érvényesülés útjában áll. Ezt nem most tudtuk meg, legfeljebb újra átélhettük (inkább a színészeknek, mint a drámának köszönhetően), mert mindez, szerencsére direkt magyar utalás nélkül is igaz, Oklahomán innen és túl.

Tracy Letts: Augusztus Oklahomában

Díszlet: Árvai György. Jelmez: Szűcs Edit. Dramaturg: Kovács Krisztina. Szcenika: Krisztiáni István. A rendező munkatársa: Várnai Ildikó, Néder Panni e. h. Rendező: Eszenyi Enikő.
Játssza: Vallai Péter, Pap Vera, Börcsök Enikő, Gyabronka József, Braghini Rozina / Döbrösi Laura, Láng Annamária, Hegyi Barbara, Igó Éva, Reviczky Gábor, Fesztbaum Béla, Bodor Böbe, Epres Attila, Hegedűs D. Géza.

Vígszínház, 2009. március 7.