Életre keltője, Csákányi Eszter alighanem a világ összes asszonyát mélyen ismeri, és megragadóan el tudja játszani.

A hét asszonya című produkció műfaja: színészi trouvaille. Arra szolgál, hogy egy nagy színésznő nyolcvanperces est keretében sok különböző küllemmel és sorssal, más-más stílusban és karakterben elénk tárhassa gazdag színészi és emberi tudását. (És közben még izgul is kicsit, hogy vajon érdekel-e mindez bennünket.)
A forma, amelyet kitalált az alkotócsapat – az író Parti Nagy Lajos, a játszó Csákányi Eszter és a rendező Anger Zsolt -, egyszerű, hamar átlátható és megbízhatóan működő: valahol a kulisszák mögött ott a színésznő, akinek mintegy véletlenül halljuk a hangját színpadra készülődése közben. Kiszűrődik, ahogy idegeskedik, kapkod, találgat, sürgeti az öltöztetőt, addig froclizza a cipzárt, amíg fel nem húzza, s közben olykor fontos mondatok jutnak eszébe a pályájáról, a hivatásáról, a tapasztalatairól (kissé talán kilógó lólábszerűen). De ezek csak néhány percek, hiszen mindjárt ki kell lépnie elénk, hogy előadja a Parti Nagy Lajos SzépRóza-monológjait.
Az első asszony fellépte – frissen fodrászolt, gálába öltözött nő, kezében pezsgőspohárral és celofánba csomagolt rózsákkal áll oda a mikrofon mögé – avval a veszéllyel fenyeget, hogy belecsap a mennykő ebbe az ígéretes estébe. Mert ez a remegő hangú, riadt pillantású, könnyes szemű, elnyomott és kiszolgáltatott nő annyira valóságos, hogy semmi köze nem lehet ahhoz a szellemes, játékos, nyelvi leleménytől duzzadó szóömlenyhez, amit előad. (S amit mi nézők már oly jól ismerünk megannyi eredeti, fordított és ferdített Parti Nagy Lajos-műből.) Ettől a Csók Adorjánnénak nevezett nőtől idegen a verbális tűzijáték. Az ő szíve valójában nem egy „dundi, pelenkaöltésű szív”, ahogy mondja, hanem egy lüktető belsőség izmokkal, kamrákkal, erekkel és vérrel. Életre keltője, Csákányi Eszter alighanem a világ összes asszonyát mélyen ismeri, és megragadóan el tudja játszani. De a világon egyetlen asszony szájából sem hangozhat el ez a szöveg, mert ilyen csak a Parti Nagy Lajos nyomtatójából jön ki.

Csákányi Eszter / Koncz Zsuzsa felvétele

A második asszony lezser, farmernadrágos, nekidűlő nő, aki fogpiszkálót rágva eltűnődik a családi múlton, rokoni történeten, névhistórián. Közben néha kattint az Anger egyik fényképezőgépével, mintha fontos lenne mindent megörökíteni.

A harmadik asszony fürdőalkalmazotti fehér ruhát kapott, rá pelerint, fejére hosszú szőke parókát, széket maga alá, továbbá egy remek sztorit. Ez az a fejezet, amikor a szerző beéri a poénáradat helyett egyetlen szellemes ötlettel, amelyet aztán briliánsan kibont, hogy Csákányi Eszter tüneményes egyszerűséggel, jámbor közvetlenséggel és egy tudósító buzgalmával elmesélje nekünk.
A negyedik asszony igazi gyöngyszem. Elegáns, frizurázott szőke, fényes arcú hölgy nőies ülőpózban kecsesedik egy padon, elrévedezve a múlt és a szüret szó felett. Amerikás magyar, ez hallatszik a beszédén. („Gyütt” – mondja az én végső ellágyításomra, és az unokája is így mondja majd, mert ezt a formát vitték ki neki az elei az újvilágba.) Ebben az enyhén idegenszerű tónusban egyszer csak felfénylik a szöveg mulatságos, bizarr, de mindig szép poézise is, s gyönyörűen egymásra talál és összeölelkezik a színészi kreativitás az íróival.
Az ötödik asszony az a fajta harsány, közönséges, nagyszájú nő, akinek ábrázolásában Csákányi Eszter felülmúlhatatlan. Hozzávetőleg a Tina Turner haja van a fején, fülében nagy karikák. Miniszoknya, párducmintás föli, párducmintás harisnya. Konyakospoharak a keze ügyében. Épp megmondja az őszintét egy láthatatlan újságírónőnek, aki a hét asszonyát készül megszólaltatni cikkében. Ha elolvasnánk a majdani interjút, valószínűleg nem vinne közelebb bennünket ehhez a villamosvezető-nőhöz. De így, hogy látjuk Csákányi Eszter ülését, sminkjét, gesztikulálását, az arcához nyúló mozdulatát, s halljuk a hangoskodását, a nevetését, a beszólásait – mindent megtudunk a sorsáról. Itt van lelki szemeink előtt a világvégi lakása, lefalcolt göndör pénzügyőre és óvó nénihez kihelyezett gyereke is.
A hatodik asszony művész, aki nagy muzsikusi élvezettel, hosszú sötét haját bőszen dobálva zongorázik, miközben a kivetítőn – amely univerzálisan ad mindig változó hátteret a történetekhez – a fényképeit látjuk.
A hetedik te magad légy.Parti Nagy Lajos: A hét asszonya (SzépRóza-monológok)
Rendező: Anger Zsolt. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Izsák Lili. Fény: Bányai Tamás. Asszisztens: Ranschburg Edit. Producer: Pécsi Júlia, Orlai Tibor.
Szereplő: Csákányi Eszter.

Nemzeti Színház, Kaszás Attila Terem, 2009. március 26.